Egy kicsit elmentem kipihenni az itthoni idegbajos légkör okozta kimerültséget.
Nem jártam sikerrel, mivel hazai érdekeltségű szállodába mentem, / én balga/ abból is a Montenegróiba J / tudnivaló, hogy a mostani magyar kormány ismerte el utolsónak Montenegrót, mint független államot/ ahol egy éjszakánál többet nem is töltöttem.
Na mindegy ez egy másik történet.
A lényeg, hogy most már értem, miért nem tudjuk legyőzni sokszor vízilabdába a Szerbeket, és a Horvátokat is csak nehezen.
Ezek ugyanis a tengerbe edzenek, minden nap. Nem számítanak a hatalmas hullámok, vagy a tenger más szeszélyes viselkedése, ezek megküzdenek vele minden áldott nap. Ezek után nekik a merevített víztükrű versenymedence, egy gyerek pancsoló, fele annyi erőt kell kifejteniük, mint az edzéseiken, és a futás edzésükről még nem is szóltam, ami magasabb hegyoldalakon zajlik, mint a Szent. Gellért-hegy, és 90% szögben van az emelkedő rajta, és úgy futnak ott is mint a zergék, olyan könnyedén, hogy mire felérnek szinte nem is lihegnek.
Ennek ismeretében óriási eredmény amit a vízilabda válogatottunk elért, és még remélhetően elér.
A fentebb leírtak ismeretében, mélységes csodálatomnak , és elismerésemnek szerettem volna hangot adni, vízilabda válogatottunk felé.
Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok
Ajánlott bejegyzések: