Tamas Catica

Álláspont

Nem tudom már, hogy megengedhető-e a kétségbeesés és a harag luxusa. Vagy marad a józanság és a türelem keresztje. És ha marad, meddig tud maradni még…

Ami az Új Színház körül történik, önmagában ijesztő és rémületes. S ha nem ismernénk a történelmi előzményeket immáron 1919 óta, azt hihetnénk, valami sajátos, különös végzet szakadt ránk. Pedig dehogy. Ez mindössze a butaság és a kimeríthetetlen szorgalommal párosuló gonoszság kontinuitása. A tömegember megjelenése a történelem színpadán. Az erkölcsi kiskapuk becsapódása. A végső kilátástalanság. Ahogy Sütő András örökösei megtiltják az író darabjainak játszását nevezett színházban – sokadik felvonásaként a mesterséges, oktalan és undorító cirkusznak, felháborodásnak. S csak apró kiegészítés vagy inkább háttér-információ: Sütő András örököse esetünkben Cselényi László, akit a Duna Tv egykori elnökeként feljelentettek, és nem éppen azért, mert rossz műsort csinált. És most letiltja néhai apósa darabjait, mert ezzel mindjárt meg is kapja a morális felmentést azoktól, akiktől ilyen esetekben meg kell kapni. (Lásd még: Sas József, Hunvald György és a többiek…)

Aztán befut a német színművészeti akadémia tiltakozása. Menetrend szerint, az egyes vágányra. Tényleg elképzelem a német színművészeti akadémiát, amint úgy magától megérkezik hozzájuk a hír, hogy egy kétszáz férőhelyes budapesti színház vezetését megkapta Dörner és Csurka. És a német színművészeti akadémia összerándul, mint az osztriga, ha citromot cseppentenek rá. — Hú, tényleg! — sikkantják a német színművészeti akadémiások, és lázas tiltakozásba fognak. Mert nincs jobb dolguk. Csak a beteg lelkük, a pótcselekvés, no és persze a megrendelők feltétel nélküli kiszolgálása.

Tényleg beteg Európa lelke. Súlyos beteg. S benne Magyarország lelke a legbetegebb.

Magyarországon mindenkinek van erkölcsi felmentés, aki ismeri a kottát. És mindenre van feloldozás. Csak oda kell tartozni.

Van feloldozás Sas Józsefnek, Hunvald Györgynek, köztörvényesnek és idiótának és gazembernek – még Kertész Ákosnak is. Havas Szófiának is. Ha Havas Szófia kijelenti, hogy 1956-ban antiszemita őrjöngés folyt, és 1956 bizony ellenforradalom, akkor nem tiltakozik a német színművészeti akadémia. Itthon pedig nekiállnak megmagyarázni, hogy szegény, hát a családi tragédiák, miegymás… Ha Kertész írja, amit ír, nem huhog a Die Presse megannyi szarjankója, itthon pedig megmagyarázzák, hogy hát mégiscsak egy túlélő, érthető… Itt csak Csurkának nincs magyarázat. Neki csak az apját verték Kistarcsán, a szomszéd cellában, hogy hallja, majd az orra alá tolták a papírt: aláír vagy nem ír alá… De ez nem számít. Csurka rossz kottából játszik. Neki nem jár színház. Neki semmi sem jár, csak ezeknek az önjelölt zseniknek a megvetése.

És amikor gondolná az ember, hogy nem jöhet több elviselni való, akkor megérkezik Dániel Péter, és ezt írja le a kezével és a rothadt lelkével: „Sok ismerős kérdezi tőlem, hogy mit jelent Wittner Mária neve után az

’56-os halálra ítélt jelző. Most tehát közkívánatra megválaszolom. Az egy primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prosti jelzője. Nem több és nem kevesebb. Ennyit jelent.”

Ott, azon az oldalon már készen áll Dániel Péter felmentése. És mindazoké, akik rothadt lelkének húsevő virágához hozzászóltak. Az egyik például ennyit jegyzett meg egyszerűen: Ki kellett volna végezni. (Mármint Máriát…)

Ne szépítgessük a dolgot. Polgárháború van ebben az országban. A legutolsó 1956 óta zajlik, csak egy időre tűzszünetet hirdetett az árulás jeges iszonyata. De fellángolt ismét. És Dániel rothadt lelkének húsevő virága mindennél pontosabban jellemzi a helyzetet: azok ott, odaát, bármikor közénk lövetnének ismét. S közben sajnálkoznának és feljelentenének minket Európánál, és Európa haragudna, hogy túl otrombán haldoklunk.

S ha majd — az Úristen ne adja! — ezek miatt felülkerekednek azok, akik most Hitlernek maszkírozva menetelnek a falvak főutcáin, akkor majd vádlón ismét ránk fognak mutatni: „Tessék! Megmondtuk előre!” Ezért szólok: miattatok lesz ilyen, ha lesz ilyen. Mindig is miattatok volt. És elbújtatok akkor bárkit közületek, ha kell, csak téged nem, Dániel Péter. Ahhoz nem vagyok elég gyenge, hogy agyonverjelek, bár megérdemelnéd. De meg nem mentenélek semmitől. Viszont azt kívánom neked, amit Leonidász kívánt az áruló, testi-lelki nyomorék Ephialtésnak, amikor az a hátába vezette a perzsákat: „Te ott, Ephialtés! Élj örökké!”

Élj örökké, Dániel Péter. Az idők végezetéig nézzen vissza rád az arcod. Rothadó lelkednek húsevő virága…

Bayer Zsolt

[A számadatok sematikus, illusztrációt szolgáló értékek, hiszen a valós adatok egyedenként változnak.]

A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések!

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett,  Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen!

A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztő részletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt - miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták - a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más.

Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették - tudtukon kívül - arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.

Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz húszszorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat"]

Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakósságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetet, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a súlykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak - az én szerény véleményem szerint - egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.   

© copy right Antalffy Tibor. Személyemre hivatkozás mellett a szerzői jogról lemondok.

Egy japán tudós - Dr. Shokotu Faisi - levele 1963-ból

IGEN TISZTELT SZERKESZTŐ ÚR!

Tulajdonképpen nekem nem illene a magyar kérdésbe avatkozni, mivel japáni fajú vagyok és a japáni nemzetséghez tartozom, akkor is, ha jelenleg, mint USA állampolgár Argentínában élek.

Miután azonban egy igen jó barátom átolvasásra átadott néhány magyar újságot és ezek egyikében a Vasárnapi Levélben Dr. Farkas László és Magyar László urak olyan tónust ütnek meg saját nemzetükkel kapcsolatban, mely az általam tisztelt és szeretett magyar 'fajt' és 'népet' teljesen előnytelenül állítja be, kérem engedjék meg, hogy e történelmi kérdésben néhány szót mondhassak. Mi - néhányan - japáni őstörténet kutatók abban a hitben nőttünk fel, hogy a világ legnemesebb nemzete és fajtája a magyar /: ma - maya-ar. /

Kérem definíciómra nem a hitleri nominalizmust alkalmazni!...

A 'Felkelő Nap' birodalmi ivadékainak hittük és hisszük Önöket, kedves magyar testvérek, akiket, a történelmi karma messzire sodort el. Faji kiválóságukat és első szerepüket elismerve érkeztünk annak idején Budapestre, magyarul tanulni Imaoka Juichiro vezetése alatt.

Harminc év szemléletével ma meg kell állapítanom a következőket:

1./ Igaz Magyar történelemírás sem a Habsburg, sem a Horthy kormány alatt nem létezett.

A Habsburgok saját érdekükben elpusztítottak mindent, ami az ősi eredetre utal.

A Horthy korszak illetékes szerve - a Teleki Pál Történelmi Intézet - saját nevelésű céhbeli tudósai pedig, Hóman Bálint vezetésével 'átértékelték' az amúgy is hiányos magyar történelmet a római katolikus egyház és a Habsburg ház javára.

2./ Valóságos faji mítoszok alapján dolgozó történész - miképp a görögöknél van - ebben a gárdában nem létezik, mert, hogy értékelnék azok a mítoszok erejét és igazságát, akik a Nemzeti Krónikájuk hitelét is lerontották?! Egyetlen Dr. Farkas vagy Magyar László tendenciájú történész sem hivatkozik a Magyar Krónikákra....

Mivel azonban a magyar nemzet, faj és nép - vagy nevezzék, ahogy akarják - történelmi kutatás szempontjából csak olyan elbírálás alá kell hogy essen, mint a többi nemzet faj és nép, Kérdezem Önöktől, kedves magyar történész kartársak, mégis miért hivatkoznak mindig a saját fajuk determinációs kérdéseiben a hitleri anomáliákra?...

Miért nem hivatkoznak a biblikus Izrael faji hasonlatosságokra?....Izrael faj, nép és nemzetség - tehát ugyanúgy a magyar, japáni, görög, arab is faj, nép és nemzetség! És miért nem oldják meg végre Önök - magyar tudósok - a Bibliában hemzsegő magyar elnevezések, nevek, földrajzi helyek problémáit?

Innen messziről jobban látszik az igyekezet is, meg a hamisság is. Valójában a magyar fajta igen elkeveredett már, A 'magyar' történelemírás tudósai is ilyen kevert vérűek. Van német-magyar, szláv-magyar, román-magyar, izraelita-magyar keveredésű történelemtudós is.

Érdekes kívülről megállapítani azt, hogy ezek egyike sem az igaz magyar történelmet kutatja, hanem a németek, szlávok, románok és izraeliták javára akarja a magyar történelem igazságait elferdíteni.

Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérdést szeretnék intézni egyesekhez a kartársakhoz és rajtuk keresztül minden magyarhoz, nevezetesen:

'Miért van az, hogy a világ egyetlen nemzete a Magyar, amelynek származását, történelmét minden más népség elhomályosítani igyekszik...? És mik állnak e-mögött a homályosító érdekszövetség mögött...?

Addig is, amíg erre önök válaszolni fognak, mi japániak és az összes turáni törzsekhez tartozók, Pakisztántól Szibériáig és a Hindusoktól Burmáig - a legősibb 'egynyelv' elemeit legtisztábban megtartó nyelven 'magyarul' írjuk ÉBRESZTŐNKET a csaknem 800 millió testvéreinkhez. És ezzel a MAGYAR NÉPNEK, FAJNAK és NEMZETSÉGNEK akarunk a legősibb származásáért és sok ezer éves tradícióiért tiszteletet adni...még akkor is, ha Önök magyarok ezt a tényt erőszakkal megsemmisíteni akarják!

Egyet azonban tartson szem előtt minden magyar - még akkor is, ha ...történetesen nem történelemtudós: A 'NAP' az önök Istene is - keleten kél, és nyugaton nyugszik.

Shokotu Faisi dr.

Phil.

Nem zárolták Verókék vagyonát sem.

Tisztelt Miniszterelnök úr,

szerintem az emberektől ne kérjen addig semmilyen áldozatvállalást sem, ameddig azok, akik ide juttattak bennünket, azok, akik szétlopták az ország vagyonát, abból milliárdokat tettek a saját és rokonaik zsebébe, akik eddig még egy árva fillért sem fizettek vissza az állam kasszába.

Mind szabad lábon van, éli a megszokott milliárdos életét, szétmenti a vagyonát, nem fizet vissza semmit, szóval addig ameddig ez a helyzet a néptől ne kérjenek semmit.

Nekem ,ha 20.000ft tartozásom van az állam felé két perc alatt leszedik a számlámról. Az viszont, aki rengeteg pénzzel tartozik, attól nem tudják beszedni ? Hogy van ez?

Vagy az a BKV személyzetis nő aki 100 milliót utalt ki magának, ő ezt az összeget vissza fizette már?

Nem?  Mert nem tudják tőle vissza kérni?  Vegyék le a számlájáról !

Szóval én azt mondom többed magammal ez az ami most már nagyon ELÉG.

Az ember itt küszködik, törekedik, csak azért, hogy bitang tolvajok élhessenek az országban,. mint Marci hevesen.

Én , amióta az eszemet tudom csak azt hallottam, még 3 év, még 5 év még egy kevés, és akkor már rendbe jön az ország és jó lesz, aztán… ja bocs de most csőd van, kezdjük elölről, majd neked is jó lesz nemsokára csak dolgozzál szépen, fizessed az adót szépen, spóroljál, ne költsél semmit, amit költesz azt adjad szépen az államnak és neked is jó lesz ez,… na most értünk el a végére ELÉG.

ELÉG az előzetesekből, ELÉG a felmentésekből, ELÉG a nem lehet behajtani-ból, elég a dumából, elég a vég nélküli eredménytelen feljelentésekből, a zsákutcás nyomozásból… ELÉG ELÉG ELÉG.

Majd ha elkobozták a lopott vagyonukat a tolvajoknak, majd ha börtönben ülnek a tetteik miatt, majd ha a kicsempészett lopott vagyon is a vissza kerül a kasszába, aztán a  fillérekért átjátszott épület sorok is vissza kerülnek az állam tulajdonába,majd ha minden a helyére kerül és itt rend lesz, akkor kérhetnek az emberektől áldozat vállalást, de addig? …, megint előre?… semmit kérni nincs joguk.

Vagy az egy kulcsos adó?  Nem jó..szar..aztán a  pléh boy  polgármester a Rogán még azt találja mondani, hogy a vállalkozók fizessék meg a bérkülönbözetet? Honnan ? Miből?

Ha az az ember kevesebbet törődne a média szerepléseivel és többet töltene a való világba, akkor ekkora marhaság eszébe sem juthatott volna.

Nem tudom milyen tanács adói vannak önnek miniszterelnök úr,

 de szerintem sürgősen váltsa le őket !

Mi kívülállók ezt  tisztábban látjuk higgyen nekem.

Azt mondja ez a balliberális gyöngyszem ez a Szakasics független unoka, hogy:

 „civilizált országokban nem szokás felelősségre vonni az ország kifosztóit.”

Szerinte  az teljesen rendben van, hogy jön egy kormány, aki szétriszteli a csókosai között a polgárok által befizetett adó forintokat, aztán ha ez sem elég a magán luxusra, hát hitelt vesznek fel, nehogy má ne jusson mindenkinek luxus terepjáró, több száz millás viskó, horvátországi nyaraló,  7 millás karórára , mert hát a munkásokat képviselő komcsiknak ez jár.

Emberek tegyük már helyre ezt az MSZP-LMP szörnyetegeket.

Mert mit is képvisel ez a jobboldaltól nagyon független bolsi párt?

 Lehet Másképpen loPni.

Minden megszólalásuknak ez az üzenete.

Szerintem meg ELÉG volt belőlük !

Megint menjünk vissza az elejére a lényhez.

A gyöngyöspatai polgárokat az oda nemrégiben újonnan  betelepült cigány származású emberek folyamatosan zaklatják, bántalmazzák szóval és tettekkel. Javaikat kicsi, de számukra nagy értékkel bíró ingóságaikat, élelmüket, veteményüket, jószágukat ellopják.

Szó szerint rettegésben tartják a polgárokat. Az a pár ember aki feljelentéssel élt, azokat az utcán jártukban keltükben beszólásokkal félemlítik meg. Olyan beszólásokkal pl,  „ elvágom a torkodat, amikor alszol kinyírom a családodat, rád gyújtom a házadat stb.

Nem mernek a polgárok feljelentést tenni. A kertek bevetetlenül vannak parlagon, a jószágok ólai üresen állnak, mert azt mondják az emberek „ minek gazdálkodjak, amikor úgyis ellopják a terményt, a jószágot, mindent „.:-(

Ilyen borzalmas állapotok uralkodnak ott a heves megyei Gyöngyöspatán, de mondhatnánk akármelyik kis somogyi települést is, mert mindegyikben ez van.

Az emberek elkeseredésükben fordultak a polgármesterhez, tüntettek, írtak az újságoknak, amit egy pár újság le is közölt, meg minden létező demokratikus utat bejártak, hogy segítséget kérjenek gondjuk megoldásában.

Nem történt semmi !!!   Magura hagyták a megfélemlítetteket.

Aztán egy civil szervezet felajánlotta, hogy járőrözik a településen. A község ezt elfogadta, főleg azért, mert tudták, ha ezek az emberek itt lesznek, akkor a rendőrség is odamegy.

Hát oda is mentek de nem a bűnöző cigányokat elfogni, de nem ám….

 Akkor egy ideig csend volt, de tudták, hogy amint kiteszik a faluból a lábukat a rendőrök és a civilek, akkor minden kezdődik elölről, és még brutálisabban, mivel  azzal,  hogy a tolvaj  bűnözőket ott hagyták szabadon, mivel nem vonták őket felelősségre, ebből ők arra következtetek, hogy nyugodtan folytathatják a bűnözést, az emberek zaklatását, megfélemlítését  ott, ahol egy időre abbahagyták.

Aztán, hogy mégse legyen ez a falu védtelen kitalálta a civil szervezet, hogy úgymond „gyakorlatozás „ céljából a falu határába mennek táborozni.

Nos így is tettek, ami persze bosszantotta a helyi bűnöző cigány kisebbséget, és minden áron elakarták érni, hogy a civilek elmenjenek a határból.

Felkészülten lestek az alkalomra, amikor balhét provokálhatnak.

Meg is találták, a kocsmából hazafelé tartó civil könnyített magán az útszélén, na ezt persze úgy állították be, mintha ott soha senki nem könnyített volna már magán, ami elképesztő hazugság és egyértelmű provokáció.

Persze egy italos ember nem hagy szó nélkül semmit, így a cigányok közé ment és azok  sec perc alatt félholtra verték. A szokásos husángokkal, kapával, kaszával, baltával.

Az, hogy ők készültek a provokációra egyértelmű. Nem életszerű az, hogy éjszaka ők álmukból arra riadtak fel, hogy egy ember vizel az utcán, és egyben provokálja őket, amire ők furkósbotot kellett, hogy ragadjanak,azzal a céllal, hogy megvédjék magukat az egy szem fegyver nélküli illuminált  „terminátortól”, akivel még ott volt két fegyvernélküli „terminátor”.

Erre a három kis emberkére rontott rá vagy 30-40 állat, az egyiket félholtra verték, szokásaikhoz híven.

Ezután jön az unalomig ismert forgatókönyv. A cigányt provokálták, ők nem tehetnek semmiről, ők nem készültek semmire, aludtak talpig felöltözve fegyverbe, azért így mert ez az ő hagyományuk ők ezt így szokták máskor is és ők nagyon félnek, mert most már hogy éljenek itten, ha nem hagyják őket nyugodtan garázdálkodni, öregektől mindent ellopni, tyúkot, csirkét, egy kis pinzecskét, közben barátian jól agyonverni, suttogva megfélemlíteni…hát igen szomorú is a bűnözéstől megfosztott, munkára kényszerülő cigány élete.

Sajnálják is őket nagyon kormányon belül és kívül egyaránt, az USA dicsér, hogy milyen remekül megoldották ezt a  problémát. Gazdag amerikás kitelepíti a szegény üldözötteket, akik másnap már vissza is mennek mert ők mazochisták is félvállról.

Törvény is fog születni, hogy senki civil nem védhet meg ezután senkit.

Ez mind nagyon dicséretes, de az alap problémáról, a lényegről, a mindent kiváló okról már megint elfelejtkeztek.

A kiinduló pont az volt, hogy bűnöző cigányok fosztogatnak, rabolnak, zaklatnak polgárokat Gyöngyöspatán és még számos  kistelepülésen! Halloóóó

Ebben az ügyben tettek már valamit ? Vagy ez olyan kis piti dolog, hogy szóra sem érdemes ?

Hát lehet, hogy valami tényleg megkattant az illetékesekben, mert a megyei képviselő azt merte mondani, „ nem értem mi történt itt, amikor a márciusi bűnügyi statisztikája is nagyon jó volt a községnek , egy lopás, egy rablás, egy kisebb verés ennyi  „ ezt mondta az a jó ember- meggörnyedt háttal alázatosan elnézést kérve - a cigány vajdának.

Tehát megint verhetik a magyart. Remek….

Az egész kialakult helyzetért a fő felelősök az úgynevezett „ jogvédők „   ők azok : a zöldek, a

 liberális humanisták,  a négy mancsosok,  TASZ nevezetű bolsevik förmedvényesek,  meg még vannak egy páran.

De ne feledkezzünk meg az LMP-ről sem, hiszen ők is ezt a szekeret tolják, és ők is innen származnak.

Ezek a magán életükben nem tudnak hírnevet szerezni maguknak,mert egy senkik és ők pedig nagyon híresek szeretnének lenni. Apuka pénzéből telik is erre a kis hóbortra.

Ezen vágyuk beteljesedése érdekében  létrehoznak egy civil szervezetet vagy csatlakoznak a már meglévőhöz és elkezdik hergelni az embereket.

Hergelik a többségi társadalmat a kisebbségek ellen, mondván, a kisebbség a többség, a deviancia a normálisság, és az aki elítéli a lincselő, gyilkoló, munka nélkül lebzselő, tolvaj  cigányokat az rasszista  és  kirekesztő és  tüzes vassal üldözendő.

Nos, ettől nyílik ki a többségi társadalomban tisztességesen élő és adózó emberek zsebében a bicska.

Ez a cukkolás vezet oda, ahol most tartunk. Ezeket az alakokat le kell állítani, mert addig nem lesz béke és nyugalom.

Végre ki kellene állni és elmondani, azt hogy hogyan is kezdődött ez az egész borzalom.

Az egész cigány-magyar konfliktus Zámolyon kezdődött. Ott ahol halálra lincseltek a cigányok egy 22 éves fiatalembert, mert az autójával betévedt a cigánysorra és ott útbaigazítást szerette volna kérni.

Nos,.. halálra lincselték. Ekkor kaptak zöld utat a bűnözők a  "jogvédőktől".

A lincselő cigányok tisztában voltak tettük borzalmával  így a velük született hazug , sunyi, aljas, gazember magatartáshoz folyamodtak, hogy mentsék az irhájukat.

Az pedig a következő : kikiáltották magukat áldozatnak, elkezdtek futkosni fűhöz-fához, meg a külföldi hazug jogvédőkhöz, akik az elvakult magyar gyűlöletüket kiélve neki is rohantak a magyar nemzetnek. Be is fogadtak sok lincselő cigányt külföldön, amit persze már nagyon megbántak, de remélem sokáig lesznek kénytelenek együtt élni elvakultságuk eredményével.

Tehát innen indultunk, hogy az első lincselésnél nem hoztak a megfelelő emberek szigorú ítéletet, ezért követhette sok lincselés , és tolvaj gyilkosság még ezt az elsőt a zámolyit, és követi még több is ha nem mondják ki, hogy a cigányok ezen rétege a felelős a kialakult helyzetért, és nem vonják őket felelősségre szigorúan és úgy, hogy az a magyart gyűlölő hazai és külföldi jogvédőnek örökre elmenjen a kedve a bűnösök védelmétől.

Lehet, hogy ha minden a helyére kerül ők a „ jogvédők „ egyek lesznek a sok szürke eminenciás között, de az mindenesetre a társadalom javát szolgálná.

 „Magyarország szocialista lenyúló állam, amelyben a közvagyon elosztását az MSZP elnöksége vezényli, a nemzeti eszme a privatizáció, az ország jelképe az eurókkal és dollárokkal díszített szegfű, zászlaja pedig bájosan szivárványszín” – higgyék el, ha az új alkotmány tervezett preambulumában ez volna, a emeszpéseknek azzal is bajuk lenne. Mert hát ugye szép dolog az alaptörvénybe foglalt szabad rablás, de az csak nem mindegy, hogy melyik szoci elnökségi tag offshore számlája duzzad jobban. Az sem közömbös, hogy euróból vagy dollárból lesz-e több, melyik lobbicsoport kap törvényi előnyt, magánosítható köztulajdont. S hát valljuk meg, a szivárványszínnek is rengeteg politikai és egyéb képviselője és árnyalata létezik…

Rossz vicc?

Tudnak rajta őszintén, a magyar valóságtól elszakadva nevetni?

A szocialista képviselőknek természetesen nincs önálló alkotmánytervük, őszintét meg végképp nem írnának, a ’89-es konszenzusra tákolt sem az volt. Szerintük alkotmányozni sem kell, nincs kényszer. Ennek ellentmond ugyan, hogy Gyurcsányék alatt készült egy szöveg, ez azonban a jelek szerint Draskovics igazságügyi minisztersége idején „elveszett”. De hát a jó Fletó pont annyira szocialista, mint amennyire az MSZP szociáldemokrata, pláne baloldali. Igaz, nem ez az első, és nem is utolsó hazugság. Főleg nem az alkotmányról.

Idehaza a szocialisták már mindent ráhánytak az új alaptörvény tervezetére, amit csak lehetett. Most éppen részországgyűlésnek titulált roadshow-jukon, amelyen a „nép hiteles hangját hallották” meg. Mert hát ugye hitelesebb pár tucat szoci funkcionárius és Fidesz-gyűlöletben összeolvadó megfáradt aktivista hangja, mint majd egymillió emberé, akik írásban is véleményt mondtak az új alkotmányról. Meg aztán pártgyűlésen kényelmesebb is beszélni, mint a parlamentben. Pedig úgy tudni, országgyűlési képviselőként az a munkahelyük, a törvényt ott kellene megpróbálniuk jobbá tenni, szavazóik nem munkakerülésre küldték őket.

Tetszik tudni: az önök által oly sokat emlegetett nép, az egyszerű emberek, például a lakatos vagy szobafestő nem engedheti meg magának, hogy csak azt a zárat szerelje meg, vagy azt a házat fesse ki, amelyikhez éppen úri kedve van. Önök, amikor nem vesznek részt az alkotmányozásban, egyszerűen nem végzik el azt a munkát, amiért felveszik a fizetésüket.

Mellesleg nem csak Pesten, Brüsszelben sem.

Kedden az Európai Parlamentben közmeghallgatást tartottak a magyar alkotmányozási folyamatról. A szocik szeretnek külföldről hazabeszélni, mintha a hazugság angolul elmondva igazsággá válna. Az ember azt gondolná, itt a kitűnő alkalom, hogy elmondják a véleményüket. S tudják hányan voltak ott a négytagú MSZP-frakcióból? Sehányan. Az emeszpés úrhölgyeknek és úrelvtársaknak hazájuk alkotmányánál fontosabb volt egy athéni kiruccanás, ahol a dolgozói jogokat semmibe vevő szociáldemokrata kormányfővel tartottak bensőséges parolapartit.

A görög turné előtt azért szétküldtek egy körlevelet az EP-képviselőknek, ahol minden létező bűnnel összefüggésbe hozták az alkotmány előkészítőit. Aki ezután nem homofób, bikacsökkel egyedülálló nőket kergető vallási fanatikus betyároknak látja a magyarokat, akik rendőrállammal kelnek, és kisebbségek üldözésével fekszenek – nos, az nem ért szocialistául. Mert helyén értsük, az MSZP már nem a kormány ellen visel háborút, hanem – a minél rosszabb, annál jobb logikája alapján – az egész országot hazudja rossz hírbe.

A MSZP-rágalomkampányhoz csatlakozott Bokros Lajos is.
Az MDF-től és annak egykori elveitől magát könnyedén függetlenítő képviselő persze szocialista mentoraihoz hasonlóan nem ment el dolgozni, nem volt ott a közmeghallgatáson. Rágalomlevelet azonban ő is intézett az EP-képviselőkhőz. Az irományból kár idézni, kivonata az emeszpés küldeménynek. Bokros alkotmánykoncepciója egyébként életpályája ismeretében mindössze három betűből állna. Ez lenne az általa minisztersége idején is oly szeretettel alkalmazott PPP, amely persze új megfogalmazásában új alapra helyezné az állami pénzek kijátszását.

PPP, azaz: Pénz, Profit, Pozíció!

Neki. Csak neki.

Magyarország és Orbán Viktor támadóinak kettős mércéjére, képmutatására akar rámutatni Tibor Fischer magyar származású neves angol regényíró, novellista, akinek a Standpoint című brit politikai-kulturális folyóirat márciusi számában jelent meg írása Egy magyar demokrata összecsap a régi gárdával címmel. Tibor Fischer 1959-ben született az angliai Stockportban, szülei az 1956-os forradalom után hagyták el Magyarországot. Első regénye, A béka segge alatt 1992-ben jelent meg, és egyből Booker-díjra jelölték.

Aligha érdekelne valakit is, hogy Magyarország az EU soros elnöke, ha a médiatörvény körül kialakult hisztéria nem hívta volna fel Magyarországra a figyelmet – kezdi írását Tibor Fischer. Az író hangsúlyozza, nem akarja megvédeni a médiatörvényt, inkább az ország és Orbán Viktor támadóinak kettős mércéjére, képmutatására akar rámutatni. Fischer szerint a médiatörvény rossz megfogalmazása nem lehet ok arra, hogy egy demokratikus állam beavatkozzon egy másiknak a belügyeibe, annál is inkább, mert ilyen pontatlan törvények naponta születnek szerte a világon. Fischer maga nem olvasta a médiatörvény teljes szövegét, de állítja, mások sem, mert azelőtt ítélték el, mielőtt angol fordítása elérhető lett volna. Fischer példaként Jean Asselborn luxemburgi külügyminisztert és a The New York Timest említi példaként. „Ha valaki Magyarországon angoltudás nélkül az angol médiát kezdené bírálni, kinevetnénk vagy őrültnek neveznénk. Pontosan ez az abszurd, hamis információk alapján megfogalmazott kritika érte Magyarországot és Orbán Viktort” – véli.

Orbán, a „hatalommániás” 

Tibor Fischer a The Guardian brit napilap Magyarországról szóló írását használja példának a félreértések bemutatására. Az újság hatalommániásnak nevezte Orbán Viktort, de nem minden politikus az? – teszi fel a kérdést. Nem ez a politika lényege? David Cameron, Barack Obama, Angela Merkel talán nem hataloméhes? Szemükre vetik-e a labdarúgó-játékosoknak, hogy gólt akarnak rúgni? A The Guardian egyik szerkesztőségi cikkének azt a címet adták, hogy „Magyarország egypártrendszer lett”, miután a Fidesz kétharmados többséget szerzett a parlamentben. Fischer szerint ez olyan eredmény, amiért Cameron vagy Merkel „egy végtagjukat” is odaadták volna. A The Guardian azonban azt gondolja, bűntény sikeresnek és népszerűnek lenni. Hatalmas győzelme ellenére Orbán Viktor több helyet adott a parlamenti bizottságokban az ellenzéki pártoknak, mint amennyi járt volna nekik; ezt a nagylelkűséget és demokratikus gesztust azonban senki sem ismeri el. Orbánt gyakran jobboldali populistának nevezik. Ezzel szemben Orbán alig jobboldali – írja Fischer. Mint sok kommunistaellenes politikust, már csak a totalitárius rendszerrel szembeni ellenállása miatt is szélsőjobboldalinak, antiszemitának tartják. Orbán nézetei azonban sokkal inkább hasonlítanak egy munkáspárti (gondoljunk csak a Nemzetközi Valutaalap visszautasítására), mint egy konzervatív politikuséhoz, de mivel a nyugati politikusok és újságírók leszűkítik a bal- és jobboldalt, őt az utóbbi skatulyába tették.

A Népszabadság és az SS 

A The Guardian arról is írt, hogy a „vezető magyar napilapnak”, a Népszabadságnak a címoldalán jelent meg, hogy vége a sajtószabadságnak Magyarországon. Fischer szerint a brit újság elfelejtette megemlíteni: a Népszabadság azért lett vezető lap, mert a kommunisták hivatalos lapja volt, ma pedig a szocialisták szócsöve. „A Népszabadság éljenezte azoknak a kivégzését, akik a demokráciáért és a sajtószabadságért harcoltak. A szólásszabadság bajnokainak feltüntetni magukat olyan, mintha az SS vezetne egy emberjogi konferenciát” – érvel Fischer. Orbán másik „gaztette” a szomszéd országok magyar kisebbségeiért való kiállás. Ha egy arab védelmezi a palesztinokat, az természetes. Az írek útleveleket adnak az Észak-Írországban élő polgároknak. Ha Orbán állampolgárságot kíván adni az egy méterrel a határtól élő magyaroknak, akkor destabilizálja Európát. 

Az antiszemita kártya

Kettős mérce van mind a politikában, mind a médiában – szögezi le Fischer. Ha valaki valaha a szélsőjobb közelébe került, az pária, őrült, de a szélsőballal való kacérkodás mindig elfogadott volt. Tibor Fischer szerint Magyarországnak valóban új médiatörvényre van szüksége, hiszen az 1990-es szabad választások után a kommunisták kikerültek ugyan a kormányból, a médiából azonban nem. „Ugyanazok az emberek maradtak a televízióban, a rádióban, a sajtóban, akik valaha arról énekeltek, mennyire felvidította őket Lenin születésnapja” – olvasható Fischer írásában. A regényíró szerint Orbán Viktor 2002-es és 2006-os választási vereségeinek egyik oka az volt, hogy sikeresen rásütötték az antiszemita bélyeget, annak ellenére, hogy 2000-ben a Fidesz hozta létre a Holokauszt Emléknapot Magyarországon. A szélsőjobboldali pártokkal való lehetséges szövetségről a brit sajtó is szívesen írt, noha Orbán többször is világossá tette: pártja nem készül ilyesmire. „Tíz évvel ezelőtt egy magyar vendégem meglátott íróasztalomon egy Fidesz-könyvet és megjegyezte, hogy régen szerette őket, de túlságosan szélsőjobboldaliak és antiszemiták lettek. (...) Ezek után megkértem, hogy említsen egy antiszemita Orbán-tettet. Nem tudott. Esetleg tudna-e egy antiszemita Orbán-megjegyzést idézni? Nem tudott. Megkérdeztem, akkor miért gondolja, hogy Orbán antiszemita. Ugyan már, ne legyél olyan naiv – mondta vendégem –, nem kell ahhoz antiszemita megnyilvánulás, hogy valaki antiszemita legyen” – emlékezik Fischer, aki megjegyzi, hogy egy időben a Fideszt lezsidózták, Orbánt lecigányozták, és azt terjesztették róla, hogy veri a feleségét. Tibor Fischer emlékeztet Schiff András zongorista nyílt levelére, amely a The Washington Postban jelent meg, s amelyben Orbán neve mellett szerepel a rasszizmus, az idegengyűlölet, a cigányellenesség és az antiszemitizmus vádja, természetesen bizonyítékok nélkül. 

Nokiás dobozos korrupció

Az író rövid áttekintést ad Orbán Viktor életének meghatározó állomásairól, és óriási bátorságnak nevezi Orbánék döntését, hogy a bizonytalan politikai környezetben 1988 márciusában megalapították a Fideszt. Máig is megmagyarázhatatlan a szerző számára, hogy az SZDSZ miért lépett kolalícióra az egykori ellenséggel, a szocialistákkal. Az MSZP–SZDSZ három kormányzati időszakát mindenesetre a mocsok és a korrupció jellemezte, illetve egy új fogalmat vezettek be a magyar köztudatba: nokiás dobozt adni valakinek.

Konrád féltékenysége 

Mindezek tetejébe a legjobb külföldi kapcsolatokkal rendelkező SZDSZ nagyon kisstílű vesztesnek bizonyult: ahelyett, hogy egy másik demokratát ünnepeltek volna, indulatokat szítottak ellene, különösen Németországban járatták le sikeresen Orbánt. Konrád György, aki művelt, intelligens ember, ennek a rágalomhadjáratnak az élére állt. „Konrád fasisztát lát mindenhol, ott is, ahol nincs. A Fideszben” – mondja Fischer. A szerző szerint Konrád nem tudta túltenni magát azon, hogy 1990-ben Orbán nem hódolt be nekik, hogy nem ők lettek Budapest filozófiai királyai, csupán levitézlett emberek. „Konrád megbukott, és semmi más nem maradt számára, csak a féltékenység és a düh” – összegez Fischer. Orbánnak érdemtelenül rossz a magyar sajtója. „Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor valaki kétharmados többséggel kormányoz, de a sajtó mindenben betesz neki. Képzeljük el, hogy csalók, a diktatúra haszonélvezői leckéztetik demokráciából” – mondja Fischer. Orbánnak azért van rossz sajtója Nyugaton, mert az újságírók általában egymás véleményét ismétlik – állítja a szerző. Tibor Fischer megállapítja: a The Guardiannek igaza van, hogy Orbán lesöpörte az ellenzéket, de tette ezt tisztességes, nyílt, demokratikus módon.

Kottász Zoltán  MNO

Kedves Heller Ágnes,

Nem tartja visszataszítónak, hogy szaladgál fűhöz fához, meg a külföldi vargához, meg mindenhova, jajgatni, hazudozni, mert a magyar nép meg merte öntől kérdezni azt, hogy mire költötte el a pénzét?

Ön aki semmire se becsüli azt a népet akinek a pénzéből él, milyen jogon teszi ezt?

Próbálja megy nyugodtan elmondani nekünk, hogy mire használta fel a pénzünket, higgye el, meg fog lepődni, mert meg fogjuk érteni amit mond. Próbálja meg, mert én momentán nagyon kíváncsi lennék az ön tételes pénzügyi elszámolására.

És fejezze be a hazudozást, nem azért van az egész elszámoltatás elindítva, mert ön zsidó, liberális- kommunista, hanem egyszerűen  azért, mert nem egyeznek a teljesítései az önnek kifizetett több száz millióval.

Ennyi az egész történet, semmi több, de ön nagyon szeretne kibújni a tételes elszámolás kötelezettsége alól úgy látszik, és ezért tereli mellékvágányra az egész kérdést.

Ezt mindenki látja és szégyelli magát ön helyett. Ön állítólag nagyon művelt nő, hát az eddigi produkciója alapján én ezt nem merném határozottan kijelenteni, mert a legprimitívebb ember is betartja azt hogy amelyik tányérból eszik abba nem szarik .

De úgy látszik Magyarországon a kommunista- liberális eszmeiségnek ez az egyik alapkövetelménye .

Fogalmuk sincs, mi ellen szerveztek tüntetést
Leszerepelt az Amnesty International magyarországi igazgatója a közszolgálati televízióban
2011. február 1

A médiatörvénnyel szemben egyetlen állítását sem tudta alátámasztani a hétvégi kormányellenes tüntetés egyik szervezője és résztvevője. Az Amnesty International igazgatója, Jeney Orsolya tegnap gyakorlatilag összevissza beszélt a köztévében

Szinte egyetlen épkézláb választ sem tudott adni a köztévé Ma reggel műsorvezetői kérdésére Jeney Orsolya, a médiatörvény miatt tüntetéseket szervező nemzetközi emberi jogi szervezet, az Amnesty International (AI) magyarországi igazgatója. A nézők meggyőződhettek arról, hogy a politikai aktivista szerepét magára öltő igazgató felkészületlen és tájékozatlan, s a jogszabály kritikája még nagy általánosságokban is nehezére esett, illetve sehogyan sem sikerült neki.

Betlen János műsorvezető először arra kérte őt, hogy értelmezze az AI azon megállapítását, miszerint a törvény alapján meg lehet büntetni azokat, akik „a közérdekkel, a közerkölccsel vagy a közrenddel mennek szembe”, hiszen ez egyáltalán nem szerepel a szövegben. Jeney válaszában azt fejtegette, hogy túl hosszú és pontatlan a jogszabály, ami „kellemetlen következményekhez vezethet”. 

Párhuzamként Egyiptomot hozta fel, ahol „elkezdték interneten szervezni a tüntetést a kormány ellen, erre beszüntették az internetet”. Arra a felvetésre, hogy az internet felfüggesztése műszaki probléma és semmi köze a média szabályozásához, az igazgató elismerte, hogy tényleg nincs, „de ha megszüntetik a szolgáltatást, akkor ott van a médiatanács, aminek a politikai függetlensége azért eléggé kérdéses” – további részletek a Magyar Nemzet keddi számában.

A Jeney Orsolyával készült teljes beszélgetést itt tekinthetik meg.

Azt hiszem, az ideális balliberális médiatörvény az lenne, ha volna egyetlen tévécsatorna (ATV), egyetlen napilap (Népszava), egyetlen rádió (Klubrádió) és egyetlen (no jó, kettő) internetes újság (Hírszerző, Stop).

Ezek a hír- és véleményforrások pártatlanul és kiegyensúlyozottan, a nemzeti érdeket is figyelembe véve tájékoztatnák a közönséget – ebben az esetben médiatörvényre sem lenne szükség, hiszen csupa független, szakmailag utolérhetetlen szerkesztő és újságíró gondoskodnék az európai színvonalról.

Mivel azonban ez az ideális helyzet a magyar választók csökött viselkedése folytán még nem állt elő, ezek a fórumok kénytelenek egymagukban szolgálni és védeni a demokráciát.

Az elnyűhetetlen Kovács László így csak K. Olgának fejtheti ki, hogy „a szomorúság esz minket” azért, mert O. V. szégyent hozott az országra, „nincs mit irigyelni egy ilyen karizmatikus vezetőn”, mert „ez a rekedt hangú kiabálás nagyon visszatetsző volt”. Csakis Kovács László kárhoztathatta „a magyar választók naivitását, akik elhitték, hogy romokban van az ország, miközben autópályák és kórházak épültek”.

A balliberálisok és a művelt Nyugat véleménye egybecseng: Orbán nem azonos a magyar néppel, csak az a kár, hogy O. V. „Napóleon-komplexusban szenved”, mint a Süddeutsche Zeitung erre elmésen rámutatott.

Nem tudom, még mi vár ránk, lehet, hogy tartalékos katonáinkkal nemcsak visszaállítjuk az ezeréves határokat, hanem meg sem állunk az Atlanti óceánig illetve az Urálig, természetesen a Fekete sereg néven egyesített, harcedzett biztonsági őrök segédletével.

Csak idő kérdése, mikor fordulnak Kovács Lászlóék a Biztonsági Tanácshoz, hogy az békefenntartókat vezényeljen e sokat szenvedett térségbe, ahol a Fidesz-székházban már nagyban folyik az urándúsítás. Ráadásul a Fidesz tartja szavazótáborát, ébresztő, Európa!

Szentmihályi Szabó Péter

Ugyanaz a bűz 2.

Még az Antall-kormány idején, a nagy chartamozgalmak indulásakor (hja, kérem, akkoriban még Antallék voltak a nácik…) Eörsi Mátyás szabad demokrata országgyűlési képviselő (keresztnevét szerető szülei Rákosi iránti tiszteletük jeléül választották) imigyen nyilatkozott a német rádiónak: „Rákosi legnagyobb bűne az volt, hogy nem irtotta ki ezeket a fasisztákat”. A kiirtandó fasiszták alatt pedig a kormánypártiakat értette, továbbá azokat, akik ki merészelték fütyülni Göncz Árpádot. (Apropó! Göncz Árpád! Micsoda felkavaró pillanat volt, amikor az 1998-as kampányban egyszer csak feltűnt Árpi bácsi az SZDSZ kampányfilmjében Kunczéval, Magyar Bálinttal, kezükben egy-egy szál sárga rózsa… Aztán valakinek ott is leesett a tantusz, hogy ez nagyon ciki, és többet nem vetítették a filmecskét. No de ezt csak azért mesélem, mert mint tudjuk, Göncz Árpád volt az utolsó független köztársasági elnök…)

De térjünk vissza Eörsi Mátyás nyilatkozatára. Régen volt, tudom. Most mégis muszáj emlékeztetnem rá, ugyanis minapi vezércikkem miatt megint panaszkodnak a panaszkodók. Hogy hogyan merészelem én kifejteni abbéli véleményemet, miszerint Kun Béláék aztán igazán megérdemelték volna, hogy az orgoványi erdőben végezzék, nyakig földbe ásva. Mert az orgoványi erdőben történtek rettenetesek voltak, de legalább érthetők. Ha tetszik, uraim, ha nem. Ez van. Amit ugyanis Kun Béláék elkövettek ez ellen a nemzet ellen, példátlan volt, és magyarázhatatlanul ocsmány. (Lásd még: a baloldal időnként ráront nemzetére. Nem időnként: mindig!) Továbbá azt is vallom, hogy Európa és a Nyugat örök szégyene, ahogyan Kun Béláékat befogadta, istápolta, és ahogyan felült az ocsmány propagandájuknak. Amely propaganda nyomán már szó sem esett a vörösterrorról, a Lenin-fiúkról, a páncélvonatokról és akasztásokról, fejszével való lefejezésekről – semmiről. Csak az orgoványi erdőről. Aztán jöttek a „polgári radikálisok”, Jászi Oszkárral az élen, és a komplett vörösemigrációt a kisantanttal való szövetségre buzdították.

Értik, uraim? Még meg sem száradt a tinta a trianoni békediktátumon, a nemzet még fel sem ocsúdott rémálmából, hogy elveszítette területének és lakosságának kétharmadát, amikor ezek a tetvek az utódállamokkal léptek szövetségre, és Benes volt a házi szerzőjük a Jövő című lapban. És szerb szuronyok mögé bújva akarták létrehozni a pécs-baranyai „köztársaságot”, hogy onnan támadhassanak fegyverrel a maradék országra és Horthyra. És egy éven át szervezték a nemzetközi blokádot az élet-halál harcot vívó Magyarország ellen, és alig várták, hogy a szovjet legyőzze Lengyelországot. (Ezek nem időnként, uraim, hanem mindig!) Nem volt ezek között tisztességes szocdem, Várkonyi úr! Kommunista állat volt mind. Tessenek olvasgatni Mályusz Elemért, Tormay Cécile-t vagy éppen az évtizedekig kicenzúrázott írásokat Kosztolányitól, ne mindig a nyolcvanéves brossúrákat. Tessenek hozzászokni a gondolathoz: attól, hogy maguk remekül átírták a történelmet, az még nem úgy volt.

Ám a lényeg most nem is ez. A lényeg, vajon Eörsi Mátyás akkori nyilatkozata Rákosi legnagyobb bűnéről miért nem váltott ki ilyen elementáris felháborodást önökből, mint ez az én szerény meglátásom Kun Béláék sorsát illetően? Aki erre a kérdésre tudja a választ, az mindent tud.

S tetszik ez maguknak vagy sem, azt a véleményemet sem fogom megváltoztatni, hogy ami most zajlik Magyarország ellen Európában itthoni segédlettel és felbujtással, az bizony dermesztően hasonlatos az egykori vörösemigráció ténykedéséhez. (És majd egyszer, megfelelő idő elteltével azt is el fogom mesélni, milyen tanácsot is adott 2002-ben a választásokra készülődő horvát kollégájának egy befolyásos magyar kormánytényező arra vonatkozóan, miképpen lehet megnyerni akár vesztesnek tűnő helyzetből is a választást. Most csak annyit árulok el, hogy a horvát baloldali politikus azt válaszolta: „De hát ez hazaárulás…” Hja, kérem, a baloldal sem mindenhol, csak itt, minálunk. De itt mindig.)

Bayer Zsolt

Már megint le merte írni az igazat, már megint tükröt tart az elfogult kommunista imádatban szenvedő külföldi bolsik képébe.

Ez a „művelt” nyugat népe veszett kutya módjára védi azt, amiben őneki soha nem volt része, amit ő személyesen nem tapasztalt élt át, ezért azt sem tudják, hogy miről beszélnek. De nagyon beszélnek, nagyon védik azt a …mit is..?

Ők csak abban tudnak gondolkodni, hogy pl. aki Magyarország javát, felvirágoztatását akarja, az antiszemita, fasiszta, rasszista stb…

Aki Magyarország elpusztításán, megalázásán, ellehetetlenítésén szorgoskodik  az számukra az igazi demokrata , az etalon a minden.

Ma az internet világában már nem lehet hazugságban tartani egy nemzetet, megtéveszteni egy ország népét, nem jön vissza 1918 hiába dolgoznak rajta oly szorgalmasan a nyugati „ demokraták „, akiknek minden belefér az EU-ba így a Benesi dekrétumok, a magyar kettős állampolgárság elutasítása,stb.stb.stb..

De jöjjön a cikk, hulljon le a lepel

Ugyanaz a bűz

Magyarországból „bűz árad” – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…

A vörös rémuralom után – idehaza évtizedeken át az eufemisztikus „dicsőséges 133 nap” név alatt fut a tömeggyilkosok országlása, és szellemi-lelki utódaik a mai napig szeretik ezeket a véglényeket – Kun Béláék Ausztriába távoznak. Egyik részük véglegesnek tekinti a távozást, hiszen világéletében gyűlölte ezt az országot. Ilyen Roboz Imre, az „író”, ki így sóhajt fel: „Mit silbakoljak a rút magyar tragédia függönye előtt? (…) Gyenge népem, hitvány népség: mi közöm már hozzád. (…) Magyar röggel akár sohse találkozzam többé.” Mindez a harag pedig azért, mert a nép nem óhajtotta eltűrni tovább Kunékat. Íme, Schiff András szellemi-lelki rokona…

Ám ez a vörös emigráció jobbik része. A többi ugyanis vissza akart térni, bármi áron. Kun Béla 1919. augusztus 1-jei búcsúbeszédében világosan fogalmaz: „Mi ez alatt az átmeneti idő alatt félreállunk, hogy majd újult erővel, tapasztalatokkal gazdagabban és objektívebb, reálisabb körülmények között egy érettebb proletariátussal új harcba kezdjünk (…).” Nos, így mentek el. Várta őket Ausztria és annak hülye kancellárja, Renner, s még hülyébb államtitkára, Bauer. Ez a két bolsevikrajongó tárt karokkal várta a népbiztosokat, a gyilkosokat, előre megadva nekik a menedékjogot. Kun és velejéig rothadt bandája az előkelő Graf van der Straaten kastélyát kapta lakhelyül Karlsteinben. És ezek a bűzlő végtermékek attól fogva a legteljesebb szabadságban fejtették ki tevékenységüket és vadállati propagandájukat Magyarország ellen. (Majd kézről kézre adja a büszke és „szabad” Európa Kun Bélucit. Ausztria nem adja ki Magyarországnak, inkább megpróbálják kicsempészni Moszkvába. Egy német hivatalnok rájön a turpisságra, és őrizetbe veszik Kunt Németországban. Majd láss csodát, két nap múlva szabadon engedik, és szabadon bocsátásának napján Simons német birodalmi külügyminiszter nagy ívű szovjet–oroszbarát beszédet mond a parlamentben. Érdekes, hogy ez a Simons minisztersége előtt véletlenül éppen a német elektromos iparban játszott vezető szerepet, és Németországot az orosz piacon akarta helyzetbe hozni. Ezen múlott Kun Béláék kiadatása. Nem rémlik senkinek fel egy nemrégiben leköszönt német kancellár?)

Kun Béla tehát kijut Moszkvába, a vörös pöcegödör meg marad Bécsben, és nekilát eláztatni Magyarországot. Hiszen visszatérésük útjában ott áll Magyarország, „útjában áll az otthoni polgári kormányzat. Arra, hogy ezt a kormányt a magyar közvélemény megnyerésével buktassák meg, nem is gondolhattak. Hitelüket ugyanis otthon, azon nép körében, amely hónapokig szenvedte ballépéseik súlyát, s amelynek unokái még évtizedek múlva is érezni fogják azt, teljesen elveszítették. Maradt még egy menedékük: a külföldi államok közvéleménye, amely rosszul vagy alig van informálva otthoni szereplésükről, s amelyet ennélfogva könnyű félrevezetni”. Mályusz Elemér írta e sorokat a Vörös emigráció című művében – de nekünk is szól, mai unokáknak. És szólni fog a mi unokáinknak is még, ha nem sikerül végleg leszámolni ezzel a fertőzéssel…

S mint ma, éppúgy volt akkor is: összefogtak kommunisták, polgári radikálisok, bolsik és egyszeri köztörvényes bűnözők, meg a sajtó legalja, hogy tönkretegyék a kormányt. A legnagyobb árulók: Landler Jenő, Kunfi Zsigmond, Gábor Andor, Göndör Ferenc, Böhm Vilmos, Rónai Zoltán. Orgánumaik: a Népszava, az ausztriai kommunisták Rothe Fahne című förmedvénye, no meg a Bécsi Magyar Újság. Itt uszítanak, és hazudoznak a „fehér terror” rémségeiről. „Jól tudják és érzik, hogy békés viszonyok között semmit sem remélhetnek, ezért minden igyekvésük a helyzet felborítása, a belső ellentétek szítása. A földmívelő nép indulatát a polgárság ellen akarják felkorbácsolni, a munkásságét meg mindkettő ellen. Ma az antiszemiták nevében írják röpcéduláikat, holnap pedig a zsidóbarátok nevében” – írja Mályusz. Hát változott bármi is azóta? Nem, nem változott. „A nyugati közvélemény csak az emigráció torzító tükrében látja a magyar eseményeket. Senki nem beszél az oroszországi terrorról, senki nem emlékszik már a magyarországi vörös terrorra, mindenki csak a fehér terrorról hall.” Hát igen.

S hogy lássuk, milyen ismerős a hang, álljon itt Kunfi dicsekvése – aki saját sikerének tekintette az egészet – a Világosság 1920. június 29-i számából: „A megvetés, az undor tarajos hullámai csapkodnak Magyarország körül. A gyűlölet drótsövénye zárja el Magyarországot az egész világtól. Minden tisztaságra valamit adó ember befogja az orrát, ha a magyar nevet hallja.”

Így nézzék a Népszava nagy, vörös, kalapácsos emberes címlapját, így olvassanak mindent, ami eddig megjelent, és ami eztán meg fog jelenni mirólunk. Ezek nem változtak semmit. Hát nekünk kell nagyon erősnek és nagyon türelmesnek lennünk.

Bayer Zsolt

 Lengyel civilek kezdtek aláírásgyűjtésbe az Orbán-kormány mellett, a nemzetközi támadások ellen.

A kezdeményezők szerint az elmúlt fél év intézkedései lehetőséget jelentenek a kommunista korszak lezárására. Úgy vélik: a támadások mögött a magyar posztkommunisták lobbizása áll, illetve azok a nemzetközi cégek, amelyek érdekeit sérelem érte például a válságadóval.

A lengyel petícióban megfogalmazottakkal egyetért Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum szóvivője is. (pr)

Drága lengyelek, ők mindig is a magyar szabadságot és függetlenséget támogatták és segítették igaz barátsággal.

Nekünk is azt kellett volna tenni 1990-ben amit a környező volt szoci országok tettek, és amit a tunéziaiak tesznek most.

Ugyanis ha csírájában nem írtjuk ki a diktatúra embereit  a hatalomból, mint  azt a magyar példa nagyon jól mutatja, azok beépülnek a demokratikus rendszerbe, és szétbomlasztják azt.

Mindenki felismerte anno,és felismeri most  annak a veszélyét, még az afrikaiak is , hogy a posztkommunistákat nem szabad a hatalom közelébe megtartani.

Azért, mert őtőlük  kártékonyabb, ocsmányabb emberfajtát még nem hordott a hátán ez a föld.

 A médiatörvény elleni támadások hátterében a magyar  kommunista-liberális  tehetségtelen  „értelmiség „ áll.

Az elmúlt 20 évben  ezek uralták a magyar média írott és elektronikus  részének 80 %-át.

Ők mondták meg ki nyilváníthat vélemény, hol milyen műsorok mehetnek, ki hova mit írhat, ki készíthet filmet és milyet.

Na,… ez volt a kommunista-liberális sajtószabadság, na,… ennek lesz most vége.

Az a mérhetetlenül igénytelen szenny ami áradt az elektronikus és írott médiából, nos az vezetett ide ahol most tartunk, hogy tudatlan, műveletlen, közönséges,  ócska celebek  a szellemi etalonok.

Sokan közülük a régi Rákóczi téri  prostituáltakon is túltesznek, úgy kinézetben, mint szellemi színvonaltalanságban.

Az ők által privilegizált  „ írók „  „költők „  „ színészek „  olvashatatlan, nézhetetlen, tehetségtelen senkik, akik a politikai széljárást  kihasználva,  ahhoz dörgölődve lettek a „nemzet művészei”.

Eltartottak sok külföldön élő magyar származású senkit, akik írogattak mindenféle  általuk kiküldött hazugságot a külföldi médiába.

Na,.. ennek is vége, úgyhogy ezek a hivatásos rettegők, úgy itthon, mint külföldön, kénytelenek lesznek a továbbiakban a „ tehetségükből „ megélni.

Ja, hogy tudják, hogy az nincsen nekik, és nem fognak tudni a továbbiakban luxusban élni,…

Ezt is el kellene mondaniuk a híveiknek, akiket megtudtak etetni itthon és külföldön a hazugságaikkal.

Na, Gyurcsány elvtárt  erre valóban lehet mondani, hogy ez az igazi gyomorforgató aljasság amit maguk most tesznek.

Ezért  szavaztunk úgy hogy az Orbán kormánynak legyen meg a kétharmados többsége, hogy Önökkel soha ne keljen a jövőben egyezkedni.

Így  viselkedtek a hazaáruló kommunista lumpen elemek  1918-ban ahonnan a maguk gyökere származik, ahova mindig visszanyúlnak, amitől elszakadni soha nem tudnak.

Ezért is nem lehet magukat szocialistának nevezni, mert maguk mindig is kommunista-bolsevik banda voltak. Öröklődtek nemzedékeken át ezek az eszmék a maguk fajták között , így genetikailag sem tudnak ezzel szakítani.

Mi ezt már nagyon unjuk .Mi Európához akarunk tartozni , művelt , szolidáris  egymást szerető és segítő nép akarunk lenni, mint voltunk is 1918-ig.

Ebben a hazában különben van egy az az egy ember, aki valóban szocialista, az pedig a Simó Endre.

Nos, ha valaki szocialistának akarja magát mondani, őhozzá kell tanulnia menni azt, hogy mi is, ki is a szocialista.

De igazándiból akkor lenne valóban szabad ez az ország, ha az MSZP frakció, meg média munkásai eltakarodnának ebből az országból,   és       

 VÉGRE  HAGYNÁNAK MINKET  ÉLNI

úgy liberálisan, ami állítólag az ő  hitvallásuk," élni és élni hagyni",

na kérem ezt tegyék akkor most valójában.

Bojkottfelhívást tett közzé 34 civil közéleti személyiség a Brüsszelhez forduló multinacionális cégek ellen

„Alulírottak 34-en, mint akik az ország jelenéért és jövőjéért feltétlen felelősséget érzünk, tűrhetetlennek tartjuk, hogy hazánkban emberek százai fagynak meg a fűtetlen lakásokban, hogy gyerekek ezrei nélkülöznek és éheznek, hogy családok százezrei süllyednek nyomorba, és emberek milliói nyögik a növekvő banki adósságokat, miközben a multinacionális cégek egy része mindent megtesz azért, hogy kivonja magát a közteherviselés alól” – írják január 14-én kelt felhívásukban.

Kijelentik, hogy teljes mértékben támogatják az Orbán-kormánynak azt a törekvését, hogy az extraprofitra szert tett magyar és külhoni nagyvállalkozások fizessenek „különadót”, és ragaszkodnak annak maradéktalan behajtásához.

Határozottan elítélik azt a 13 külföldi – osztrák, német, holland és francia – céget, melyek az Európai Unió brüsszeli központjához fordultak azzal, hogy diszkriminatívnak tartják a „különadó” megfizetését. „Ezek a multinacionális energetikai-, szolgáltató- és biztosító cégek éveken keresztül privilegizált helyzetben voltak, és óriási extraprofitot vittek ki hazánkból, amely után nem, vagy csak csökkentett mértékben fizettek adót. Most viszont – a magyar vállalkozásoktól eltérően – nem akarják kivenni a részüket a globális válság elviselhetetlenné nőtt lokális terheiből, a hozzájuk hasonló cégek által okozott válság következményeit teljes mértékben a magyar emberekre akarják hárítani. De ebből elég volt!” – fogalmaznak.

Ezért fordulnak országos bojkott-felhívással a tudatos magyar vásárlókhoz. Kérik, hogy akiknek lehetőségük van rá, „a magyar érdekekkel ellenkező magatartásuk miatt bojkottálják a 13 multicéget, de közülük legalább egyet zárjanak ki eddigi üzleti partnereik sorából, vagy csökkentsék a minimálisra a vele való kapcsolatot. Ne vásároljanak tőlük, ne vegyék igénybe szolgáltatásaikat, ne tartsák náluk pénzüket, amíg Brüsszelbe és a nyugati médiához szaladnak saját anyagi érdekeik védelméért.”

A közlemény sorolja a 13 céget is: Baumax, Spar, Rewe Csoport, Deutsche Telekom AG, Allianz Csoport, Aegon Group, Axa Biztosító, Ing Bank, OMW, E-ON AG, RWE AG, EnBW Energie, Cez Csoport.

Aláíró kezdeményezők: Báthory János szociológus, Bogár László közgazdász, Czakó Gábor író, közíró, Csath Magdolna közgazdász, Csurgai Zita táplálkozási szakértő, Dabasi Tamás civil jogvédő, Gazsó Ferenc egyetemi tanár, Harnócz Sándor dokumentumfilmes, Hoffer Barna autószerelő, Huszár Szabolcs web-szerkesztő, Kondor Katalin újságíró, Lóránt Károly közgazdász, M. Bíró Liza szerkesztő-riporter, M. Szabó Imre újságíró, Magyar János civil jogvédő, Morvay Miklós jogász, Náray-Szabó Gábor egyetemi tanár, Novák Andrea jogász, Országbíró Zoltán vezető jogvédő, Pankucsi Márta jogász-szociológus, Péterfia Béla író, főszerkesztő, Piukovics Gábor vállalkozó, Pokol Béla egyetemi tanár, Pozsgay Imre egyetemi tanár, Puhola Józsefné civil jogvédő, Samu Mihály egyetemi tanár, Simó Endre újságíró, Simon Attila rap-zeneszerző, Simon János politológus, Szabó Tibor politikai filozófus, Szigeti Tóth János szociológus, Törőcsik Attila főiskolai tanár, Varga László közíró, Zétényi Zsolt jogász. (pr)

MNO

Már írtam erről a csoda pártról, és akkor az őket támogatók, a mások a humánusak, az erkölcsösek , a fedhetetlenek, szóval akikről csak szuperlatinuszokban lehet beszélni,  -szerintük-    olyan stilusban válaszoltak, hogy kénytelen voltam a hozzászólás lehetőségét megszüntetni.

Szóval  az LMP nem magyar párt, idegen érdekeket szolgál, és ugye nem lepődünk meg, ha azt mondjuk, hogy az SZDSZ adminisztráció és az SZDSZ milliomosai állnak a hetterében.

Ők tolják ezt a trójai falovat.

Ők pénzelik ezt a formációt.

Tagjai, anarchisták, bolsevisták, szélsőbalosok ,Chegevaristák, szientológusok, liberálisok, internacionalisták, ugynevezett világpolgárok  és mind ezeket vezeti Szakasics Árpád unokája.

Hát nem szép?

Szakasics Árpád is rabolt egy kis vagyont, amivel a család anyagi helyzetét megoldotta, a leszármazottak ebből a lopott vagyonból élnek még a mai napon is. 

Az LMP   szimplán azt jelenti, Lehet Másképp loPni.

Ezeknek Magyarország csak azért kell, hogy legyen hova utaltatni a pénzt.

Off-shore országnak használnak minket.

Nagyon is meg lehet érteni az MSZP-t, hol kereskedjen, kihez közeledjen, ha nem a Szakasics Árpád unokájához?

Nagyon jó lenne, ha a média is keresne magának valami más témát és nem csinálna ebből a bolha pártból elefántot.

Engem pl. abszolúte nem érdekel, hogy az LMP miről mit gondol, miről hogyan nyilatkozik, azt se tudnám, hogy a világon van, ha a média nem számolna be minden böffenésükről.

Mire jó ez? Kinek használ ez ?

Az SZDSZ-t is ők tartották  melegen.

Fontos, mert aki eddig tudta, hogy hova kell szavaznia, az megerősítést kap, aki pedig bizonytalan és befolyásolható volt,  az megvilágosodik és tudni fogja határozottan, hogy hova kell beírnia az x-et.

Az amerikaiak megcsinálták, pedig sokkal butábbak mint a magyar átlag, de vették a fáradságot és megnézték Michael Moor filmjét, amiből mindent megértettek és tették azt ami a dolguk.

Magukért, a gyerekekért, a jelenükért, a jövőjükért !

 – Önt pár napja helyezték szabadlábra, előtte előzetes letartóztatásban, majd rövid ideig házi őrizetben volt. Mikor idézték be?

– Február elején idéztek be, fél óra elteltével közölték, hogy őrizetbe vesznek, és aznap már vallomást is tettem.
– Az ügyészség azt kezdeményezte, hogy hosszabbítsák meg az előzetesét… 

– …de a bíróság másként döntött. Úgy látták, hogy az ügyészségnek nincs semmi bizonyítéka arra nézve, hogy szökésre, bizonyítékok eltüntetésére vagy más vádlottakkal való összebeszélésre készülnék. Nem is készülök egyébként. 
– Tudta, hogy be fogják idézni? 

– Igen, hiszen januárban már voltam bent, Horváth Éva ügyében hallgattak ki, és előttem néhány nappal idézték be Antal Attilát, akit bent is tartottak. Számítottam rá, hogy az én esetemben is így járnak majd el. 

– Érdekes, hogy ön már szabadlábon védekezik, miközben a helyettese, Zelenák Tibor még mindig előzetesben van. 

– Nem tudom, hogy miért alakult így. 

– Önt mivel gyanúsítják? 

– Különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezeléssel.

– S ezt mire alapozzák?

– Arra, hogy miközben a BKV veszteséges cég volt, mégis kötöttünk olyan szerződéseket, amelyekre a rendőrség szerint nem volt szükség. Mondok egy példát. Százhúsz éves volt a HÉV, ezt megünnepeltük egy rendezvénnyel, amire nyolcmillió forintot költöttünk. A rendőrség most nem azt mondja, hogy ez sok vagy kevés, hanem azt, hogy erre a rendezvényre nem volt szükség, mert a BKV veszteséges, tehát ez hűtlen kezelés. Erre azt tudom mondani, hogy Magyarország is eladósodott, és költségvetési hiánya is van, mégis vannak augusztus 20-i ünnepségek. 

– A rendőrség honnan tudja, hogy a BKV-nak mire van szüksége? 

– Ezt én is szívesen megpendítettem volna, de odabent nem én kérdeztem. 

– Milyen egyéb ügyekről van szó? 

– Rendezvények szervezéséről, kommunikációs szerződésekről, tanulmányokról. Ezek mindegyike már megjelent a médiában, cégeket most mégsem mondhatok, mert akadályozná a nyomozást. 

– A BKV esetében a kommunikációs szerződések végig szem előtt voltak, voltaképpen ezekkel kezdődött a botrány. Önnek, mint a terület vezetőjének, ez nem tűnt fel? 

– A BKV is költségvetési szempontú cég, volt üzleti terv, volt éves marketingkeret, ugyanakkora egyébként, mint az előző évben, és ezt a keretet nem is léptük túl. Ebből kellett minél jobban gazdálkodnunk, javítanunk a BKV kommunikációját, illetve ezen keresztül a cég megítélését. Ehhez jöttek még hozzá a speciális fővárosi elvárások. 

– A speciális fővárosi elvárások mik voltak? 

– Hogy legyen minél több olyan rendezvény, ahol Demszky Gábor és Hagyó Miklós pozitívan tud szerepelni. Ez nem volt titok, megmondták. 

– Kik?

– A két úr sajtósai. Velük mindent egyeztetnem kellett, eleinte még a kiadandó közleményeket is. 
– Kik voltak ők? 

– Hagyó részéről Lelovics Ottó, majd később Horváth Éva, Demszky részéről Czuk Dorottya és Nyáry Krisztián. 
– Közöttük összhang volt? 

– Ritkán. Hagyó is és Demszky is úgy akart szerepelni, hogy a másik ne legyen ott. A sajtósok mindenféle úton-módon megszerezték a másik programját, és arra a napra erőltettek rendezvényeket, amikor az nem ért rá. Ebből állandó viták voltak. 

– Melyik fél volt az ügyesebb? 

– Felváltva sikerült nekik célt érni, de persze voltak olyan, kommunikáció szempontjából értelmetlen események is, ahol mindkettő megjelent, és olyanok is, ahol egyik sem. 

– Ön hogyan került a BKV-hoz?

– Antal Attila hívott a céghez, vele korábban már találkoztunk szakmai rendezvényeken. Hatvani Szabó János mutatott be minket egymásnak, még 2005-ben. 

– Mi volt a feladata? 

– A BKV kommunikációs egységét kellett nemcsak rendbe tennem, hanem voltaképpen ki is alakítanom, mert ami korábban volt, az kevés volt, és szervezetileg nagyon szét volt szórva a különböző igazgatóságok között. 

– Ön vezérigazgató-helyettesként távozott a BKV-tól. Evidens, hogy a kommunikációs vezető ilyen magasra jut a ranglétrán?

– 2007 szeptemberében lettem vezérigazgató-helyettes, a BKV átszervezése után, és ezután hozzám tartozott az értékesítés, az ingatlanok, a hajózás, a turizmus, minden, ami nem pénzügy, műszak vagy gazdaság. 

– Antal Attila és Balogh Zsolt részletesen beszámolt a Magyar Nemzetnek arról a háttérbe húzódó úgynevezett lobbikörről, ami a BKV-nál működött. Hatvani Szabó János, Mesterházy Ernő és Tóthfalusi György neve került eddig a nyilvánosság elé. Önnek volt dolga velük? 

– Amíg Antal Attila hivatalban volt, addig nem. Ő tárgyalt velük. A távozása után némi káosz lett, akkor felerősödtek a különböző irányú lobbitevékenységek. De hát én a BKV kiadásainak csak öt ezreléke felett rendelkeztem, nem ez a terület volt a kedvenc célpontjuk, hanem inkább a közbeszerzések. 

– Az ingatlanok önhöz tartoztak. Balogh Zsolt szerint Tóthfalusi Györgyöt leginkább az ingatlanok érdekelték. Így volt?

– Antal Attila távozása után kerültem én kapcsolatba Tóthfalusival, valóban, ő nagy érdeklődést tanúsított a cég ingatlan vagyona iránt. Több nagy értékű ingatlanprojekt ügyében adott utasítást. 

– Milyen utasítást? 

– Hogy például kerüljük ki a közbeszerzést, hozzuk helyzetbe ezt vagy azt a céget.

 
– Végrehajtotta ezeket? 

– Persze. Antal távozása után már tartottam az esetleges retorzióktól.

– Volt esetleg, hogy megfenyegették ezek az urak? 

– Ők az én szememben a tulajdonost képviselték, hiszen valamennyiüket a fővárosi önkormányzatnál lévő politikusok legitimálták, nem írásban persze, de azért szóból is ért az ember. Tudtuk, hogy például a Hagyó-kabinet tagjainak a kéréseit teljesíteni kell, különben ki leszünk rúgva. Erről most többet nem mondhatok. 

– Valamilyen védelmet kaptak cserébe? 

– Dehogy, sőt. 2008-ban már kifejezetten lehetetlen helyzetekbe csúsztunk bele. A fővárosi koalíció politikusai nem feleltek az ellenzék jogos vagy jogtalan kritikáira a BKV-t illetően, úgyhogy nekünk kellett mindenre válaszolnunk. Ha viszont válaszoltunk, akkor jött a vád, hogy lám, a BKV politizál. Pedig valamit nyilván kellett mondanunk. Az persze igaz, hogy én nem vagyok egy súlycsoportban egy fővárosi ellenzéki politikussal, de azok, akik abban a súlycsoportban mozogtak, nem reagáltak semmire. 

– Antal Attila említett egy szerződést, amelynek ügyében Demszky Gábor személyesen hívta fel, és erőteljesen a figyelmébe ajánlotta a Sawyer-Miller Groupot. Ezt Demszky is és a Sawyer-Miller Group vezetője is tagadta. Tud erről valamit, hiszen ez az ön területét érintette? 

– Huszonegy hónapot voltam a BKV-nál, ez idő alatt Demszky kétszer hívott fel. Egyszer megdicsért, hogy milyen ügyesen szerepeltem a Klubrádióban, másodszor pedig, 2008 elején, telefonon közölte, hogy a Sawyer-Miller Group, illetve Bruck Gábor mennyire jók, és hogy szerződést kell kötni velük. Meg is kötöttük. 

– Elmesélte ezt a hívást Antalnak? 

– Minden ilyen ügyről mindig tájékoztattam Antal Attilát, majd később, amikor vezérigazgató lett, Balogh Zsoltot is. Részben az összeg nagysága miatt, részben, mert ők tették rá a szerződésekre az utolsó aláírást, részben pedig azért, hogy be ne csússzon valamilyen kósza, nem legitimált kérés. Mindig volt lista, hogy igen, ebben a hónapban öt ilyen jellegű kérés volt, ezt X. kérte, azt Y. kérte. 

– Ki volt X. és Y.? 

– Általában a Hagyó-kabinet tagjai. De több olyan név van, amelyek nem kerültek még nyilvánosságra, és nem sorolhatom fel őket, mert akadályoznám a nyomozást.

– Önt nem zavarták ezek a kérések?

– Próbáltam lepasszolni ezeket az ügyeket a kollégáimnak, de amit előkészítettek, azt aláírtam. Nézze… Mit vár tőlem? Felolvasok egy mondatot, Székely Gábor, a BKV felügyelőbizottságának elnöke mondta jegyzőkönyvbe a Fővárosi Közgyűlés egyik bizottsági ülésén. „Ha valaki egy megrendelést kap, szeretne szolgáltatóként a cégnél lenni, a cég különböző kívánságait, ha nem törvényellenesek, tehát nem lehet konkrétan rábizonyítani, hogy törvénytelen, akkor azt gondolom, hogy végrehajtja minden szolgáltató.” Ilyen viszonyok voltak. Mégis, mit kellett volna tennem? A politika vonatkozásában ez ránk is érvényes volt. 

– Csak a fővárosi politika vonatkozásában, vagy esetleg az országos politikából is érkeztek kérések? 
– Érkeztek mindenhonnan. 

– Ki tolmácsolta őket? 

– Főként Lelovics Ottó. Ő pedig mindig a pártra hivatkozott. 
– Melyikre? 

– Az MSZP-re. 

– Ez sem volt zavaró?

– Akkor nem. Meg azért itt valami nagyon nincs rendben. Az például, hogy a BKV leszerződött hárommillió forint értékben a Hócipővel, most nálam hűtlen kezelésként van feltüntetve a vádban. Rendben. Akkor az miért nem hűtlen kezelés, amikor Hiller István adott nekik kétszer ötmillió forintot? Ráadásul éppen a Hócipő 2006-ban is kapott pénzt a BKV-tól, azt sem vizsgálja senki. 

– A hárommillió forintért cserébe mit teljesített a Hócipő? 

– Volt valami cikk meg karikatúra. Formailag rendben volt a teljesítés. 

– Mely médiumok voltak még fontosak Lelovics Ottónak és a pártnak? 

– A Klubrádió és a Nap-kelte. Lelovics szólt, hogy Verebes István fiának valamilyen készülő filmjét támogassuk egy pár milliós reklámszerződéssel, mert fontos, hogy Verebes jól kérdezzen a Nap-keltében. 

– És jól kérdezett? 

– Jól bizony. A Nap-kelte ügye egyébként úgy indult, hogy Antal Attila megérkezett a BKV-hoz, és talán már az első napon elétoltak egy előkészített, húszmilliós szerződést, ami a Nap-keltére vonatkozott. Ennek végül csak a felét fizettük ki, mert nem akartunk ott annyit szerepelni. 

– Tehát közpénzből fizettek PR-beszélgetésekért. 

– Igen, és a műsorvezetők mindig nagyon szívélyesek voltak.

– Milyen politikai kérések voltak még? 

– Például hogy vegyünk fel embereket. Egyszer Antal Attila keresett meg, hogy Lendvai Ildikónak valamilyen ismerősét kell elhelyezni, tegyek valamit, mert Lendvai már vagy ötször hívta. Találkoztam a kedvezményezett úrral, de teljesen alkalmatlan volt, nem tudtam felvenni, képtelenség volt. Végül egy külső cég már létező szerződéséhez a cég beleegyezésével hozzácsaptuk a fizetése összegét, és rajtuk keresztül megkapta. 
– Mekkora fizetést kapott ez a derék ismerős?

– Úgy emlékszem, háromszázezer forintot havonta. 

– És ezért nem csinált semmit. 

– A BKV-nál biztos nem. 

– Lendvai Ildikó örült ennek a megoldásnak? 

– Nem tudom, én jeleztem Antalnak, hogy ebben a formában sikerült elintéznem az ügyet, azt mondta, hogy rendben lesz. 

– Fel kellett még venni valakit? 

– Persze. Lelovics Ottó szólt, hogy menjek be Lamperth Mónikához a minisztériumba, ott egy államtitkárral vagy államtitkár-helyettessel találkoztam, aki kérte, hogy a feleségét vegyük fel a céghez. Mondtam, hogy ez nem túl szerencsés megoldás, de megnyugtatott, hogy a felesége a leánykori nevét használja, senkinek nem fog feltűnni. Fel is vettük. 

– Nos, végül is ez egy apró siker a munkanélküliség elleni harcban. Voltak egyedi, ritka kérések is? 

– Voltak. Mondjuk, Nyakó Istváné. Nyakó és felesége buszokat kért kölcsön pár alkalommal, ifjúsági táboroztatásokhoz. Nyolc-tíz busz kellett nekik. Engem hívtak fel, én meg elintéztem cégen belül a közlekedési igazgatósággal, hogy megkapják.

– Fizetett valaki a buszokért? 

– Dehogy. 

– Ön hogyan távozott a cégtől? 

– Kocsis István jelenlegi vezérigazgatóval egy hónapig még együtt dolgoztam, aztán hívatott, és azt mondta, hogy bár jó szakembernek tart, erős a nyomás rajta, hogy engem menesszen. Korrekt módon, békében elváltunk. 

– Ön minek tartja magát ebben az egész, BKV-hoz kötődő botránysorozatban? 

– Részben bűnbaknak, részben áldozatnak. Az Antal-féle menedzsment elindított a BKV-nál egy reformfolyamatot, ami mögül menet közben kihátrált a politika. Mi pedig ott maradtunk páran, szemben az ellenérdekelt csoportokkal, akiknek nem kellettek a reformok, nem kellett semmiféle megtakarítás, nekik minden remek volt úgy, ahogy 2006-ig volt. Hiába mérsékeltük a cég veszteségét sok milliárd forinttal, hiába értünk el kifejezetten jó eredményeket, nem számított semmit, és most sem számít. Mi visszük el a korrupciós vádakat, de magát a rendszert, ami mindezt lehetővé tette és több lépcsőben kikényszerítette, nem mi építettük ki, és nem mi működtettük.

  http://amieveink.blog.hu

 Már kedd van, de még mindig nem jutunk szóhoz a szerkesztőségben. Csak bámuljuk a képernyőt, és a saját szemünknek sem hiszünk. 

Mesterházy Attilára és a szellemi törpékre méretezett hét végi MSZP-kampánynyitóra gondolok. Az ember csak nézi, nézi a műanyag székeken átmenetileg megpihenő futóbolondokat, hallgatja „nyilatkozataikat”, és szinte sajnálatot érez. Kérem, ne ítéljenek elsőre: szemléljék csak meg a világhálón a vörös ámokfutást, a Mesterházyt nyaló-faló nyugdíjasokat, a betokosodott agyúakat, a suksükölő rajongókat, és miután megnéztek mindent, mondják azt, hogy lehet rájuk haragudni. 

Sok emlékezetes pillanat akad, de nekem az a kedvencem, amikor Kiválasztott Attila egyszerre ugrál, énekel és dedikál. Szavazatért bármire kapható, ha azt mondjuk neki, hogy húzzon lila cicanadrágot, esküszöm, megteszi. És jézusmária, azok a rajongói vallomások… Az „egyszerű nép” egyszerű gondolatai. Egy brekegő zsiráf jobban összefoglalja a politika lényegét, mint a szegfűs zászlót lengető agy halottak. 

Oszlassunk el egy félreértést. Az MSZP nem történelmi mélyponton van, az MSZP egyszerűen kiiratkozott a nyolc IQ-n felüliek népes táborából. A tények makacs dolgok. És tudják, ki mondta ezt? Ha ideadja nekem az ajánlószelvényét, akkor én, Mesterházy Attila mondtam. Ha nem, akkor pedig tökmindegy, ki mondta. 

Most pedig lássuk, hogyan szerkesztették a Népszavánál a hétfői lapszámot. Nézték, nézték, amint Mesterházy az övéi között pogózik, hallgatták, amint mikrofonnal a kézben spontán szerelmet vall a feleségének, és rögtön érezték, hogy ennek az anyagnak nem lehet normális címet adni. Mert ugye, ha ragaszkodnának a valósághoz, így szólna a szalagcím: „Mesterházy, az elvetélt rocksztár – Morális válság, vicces jelenetek és mobil gumiszoba a szocialista kampánynyitón”. Vakarta fejét a vezető szerkesztő, és kisandított az öreg Várkonyira: Tibor bátyám, a Szabad Népnél mit írtatok ilyen kényes helyzetekben? Jó lesz, ha azt a felcímet adjuk, hogy Dalba foglalt remények? Mit írtunk, mit írtunk, kérette magát a jó öreg, hát azt írtuk, hogy Rákosi elvtárs szereti a dolgozókat. Nézzétek, fiatal kollégák: a Dalba foglalt reményeket nem lehet alulmúlni, de mostanában annyi a fasiszta, hogy minden belefér.

No, így született meg a hétfői Népszava roppant tárgyilagos, korrekt, szakmailag bravúros látlelete a következő címmel: Többen vannak, mint hinnék – Szocialista kampánynyitó Mesterházy-tervekkel – Dalba foglalt remények.

Dalba foglalt remények, persze. Csak éppen közben elveszett az ország. És hát a daloló szocialista milliárdosok a mi pénzünket nótázták el víg egyetértésben. 

Azt eddig is tudtuk, hogy a szocialisták lopnak – ez a két szó, így egymás mellett leírva olyan evidencia, mint hogy az ember levegőt vesz magához, nem pedig mondjuk nemesgázokat. Azt is régóta sejtjük, hogy az agysebészek az MSZP helyett talán más pártra voksolnak majd április 11-én. A szombati Syma csarnokos zenés teadélután után mégis fel kell tenni a kérdést: miért is nem lehet pszichológiai-elmebeli minimumhoz kötni az általános választójogot? Én úgy képzelem el, hogy ülök a választási bizottságban, jön egy rángatózó ember bárgyú mosollyal, megkérdem tőle, ötször öt az mennyi, és ha nem tudja, viszlát, örüljön, hogy elfuthat, nemhogy még szavazzon a Magyar Köztársaságban. 

Biztosak lehetünk benne, hogy Mesterházy Attila kibontakozó álompártja megrövidülne egy kicsinykét. Úgy százezer emberrel. A MSZP mint „becsületes, értékalapú közösség” (Mesterházy Attila) pedig illegalitásba vonulna a maradékkal, magyar hazánk nagyobb dicsőségére.

Szentesi Zöldi László

A szembenézés napjának nevezte a mait Kövér László fideszes politikus, a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából megtartott rendezvényen Budapesten.

 Szerinte azok, akik kisstílű politikai alkukkal hatalmon tartották a reménytelenség kormányát, szavazataikkal meggátolták a parlament feloszlatását és egy új választás kiírását, együtt és külön-külön is, név szerint felelősek az ország leszakadásáért.

Kövér László szerint tetteikről számot kell majd adniuk.

Kövér László szerint válság idején a baloldal legszebb hagyományai szerint jönnek a válságkezelő ötletek, vagyis a reformok.

Ezek azonban brutális megszorításokat jelentenek.

A  szocialisták egy szempontból magukra is érvényesítik a takarékoskodást:

„meglehetősen gazdaságosan bánnak a gondolatokkal, ezért egy életre beérik azokkal az eszmékkel, amelyekkel ifjú korukban megismerkedtek”.
Ma, amikor nő a munkanélküliek száma, az eladósodottság mértéke és a reménytelenség, a kormány a felelősséget és a terheket kollektivizálja.

A közös nehézség azt jelenti: „én elrontottam, a helyrehozatalt pedig a te pénzedből fedezzük”.

Bár a kommunizmustól az ország megszabadult, mégis mindenki - különböző mértékben - a diktatúra és annak hagyatékának áldozat.

Van, aki múltjával, más a jövőjével kénytelen fizetni.

Ugyanis a kommunizmus működtetői intézményesítették a korrupciót és a felelősséget nem ismerő politikát.  Ez a lényege az egésznek !

Tényleg jó lenne már, ha nem az ügyeskedők, a szerencselovagok, a gátlástalan törtetők és hazátlan bitangok  az agy halott nyugdíjasoktól megtámogatva  bitorolnák a hatalmat !

Itt az eredménye tevékenységüknek és ami a leg megdöbbentőbb,  10% feletti  még mindig a támogatottságuk.  Lehet is hiszen az országban 1.700.000 funkcionális analfabéta van.

Tök szégyen.

Népi mozgalmat indít a Csepel.info hírblog azért, hogy végre tanúvallomást tegyen a csepeli kettős gyilkosság előzményeiről Podolák György. Ehhez kérik mindazok segítségét, akik nem fogadják el, hogy köztörvényes bűncselekményekben is legyenek „érinthetetlen emberek”.

Podolák György MSZP-s politikus a csepeli kettős gyilkosság napján tárgyalt Takács Józseffel, az egyik áldozattal, majd a gyilkosság előtt másfél órával Deme Gáborral, az egyik gyanúsítottal. Ma sem tudni pontosan, hogy Podolák miről hallgatta meg vagy mire próbálta rávenni a pár órával később meggyilkolt intézményvezetőt, és nem tudni, miről beszélt a gyanúsítottal. A politikus ugyanis nem ment el tanúskodni, a „nyomozó hatóság” pedig nem kereste.

„Ne engedjük, hogy a kettős gyilkosság felderítése és a bírósági tárgyalás hitelessége esetleg emiatt kerüljön veszélybe!” – kérik a mozgalom indítói.

A Csepel.info azt kéri azon olvasóitól, akik szeretnék, hogy kiderüljön az igazság, hogy a csepeli utcákon, boltokban, a buszokon, baráti társaságokban, internetes fórumokon, az internetes közösségek oldalán, e-mailben és SMS-ben, szóban és írásban mindenhol beszéljenek, írjanak erről. Azt is kérik, tegyék fel a kérdést: vajon miért találkozott Podolák György a csepeli kettős gyilkosság napján az egyik áldozattal, majd másfél órával a szörnyű mészárlás előtt Deme Gáborral, az egyik gyanúsítottal?

Egy normális ember számára nyilvánvaló, hogy olyan bűncselekmények esetében, ahol a nyomozás egy előre eltervezett gyilkosság vádjából indul ki, a nyomozók a gyanúsítottak bűncselekmény előtti tevékenységét különösen nagy hangsúllyal vizsgálják. „Ez annyira egyértelmű, hogy teljességgel felfoghatatlan, miért nem vizsgálták ki, mit tett a gyilkosság előtt másfél órával Deme Gábor, merre, kiknél járt meggyilkolása napján Takács József” – olvasható a honlapon.

Felvetődik az a kérdés, hogy ha kivizsgálták, akkor miért nem hallgatták ki tanúként Podolák Györgyöt. Hogyan lehetséges, hogy egy politikus, aki 16 éve ül a törvényhozásban, nem jelentkezett maga a rendőrségen azonnal a gyilkosság után, hogy tanúvallomást tegyen? A Csepel.info kíváncsi arra is, hogyan lehetséges, hogy mindez a sok furcsaság egy olyan bűncselekmény esetében történik meg, ahol az iskola igazgatóhelyettese véletlenül pont az igazságügyi államtitkár felesége volt.

(csepel.info)

Behívták Demszky Gábort a tévébe, megkérdezni tőle, vajon ki a felelős a BKV helyzetéért.

Demszky Gábor bement a tévébe, és elmondta, hogy az égvilágon mindenki felelős, rajta kívül.

Nincsen Budapesten semmi sem, amiért Demszky Jólfésült Gábor felelős lenne. Hiszen ő még csak húsz éve áll ennek a szétrothadt, lepusztult, ócska városnak az élén.

Megkérdezték Demszky Gábortól, hogyan legyenek lojálisak a dolgozók a céghez, amikor azt látják, hogy minden napra jut egy letartóztatás.

Azt mondta erre a húsz éve főpolgármester, hogy ő inkább a sztrájkról beszélne.

És mi mindannyian mélyen megértettük, hogy ő inkább a sztrájkról beszélne.

És beszélt. Ezernyi hülyeséget. Összehordott hetet-havat, mellébeszélt, hazudozott. Ócskán, gyáván, sunyin, szarember módjára.

Aztán a riporter visszatért a lojalitás kérdésére, meg arra, hogy hová is lett a pénz, miért került ilyen helyzetbe a BKV. Egészen pontosan ezt kérdezte Süveges Gergő:

„2002-ben nullára konszolidálták a BKV-t, azóta 90 milliárd forint adósság halmozódott fel. Mi ennek az oka?”

Demszky pedig így kezdte a választ:

„Ez többek között a sztrájkfenyegetések következménye…”

Ezen a ponton Süveges Gergőből kibuggyant az őszinte megdöbbenés:

„Na ne vicceljen!” – mondta spontánul a riporter, de a húsz éve polgármester semmi másban, de hazudozásban óriási rutinra tett szert, és szemrebbenés nélkül így folytatta:

„Egészen komolyan mondom…”

Pszichológiai alaptétel, hogy aki „egészen komolyan mondja”, az fixen hazudik. És Demszky egészen komolyan mondta. S mondandójának az volt a veleje, hogy elment a pénz a bérekre.

Tényleg nincs a pofátlanságnak, az aljasságnak határa.

Ott ül a tévében egy ember, aki húsz éve irányítja ezt a szarába szakadt Budapestet. Aki a világ legdrágább metróját építteti, ami soha nem fog elkészülni. Aki alatt kátyúzás címén olyan munkákat számláznak le, amely munkákat soha el nem végeztek, ellenben a város útjai pocsékok és járhatatlanok. Aki alatt szellemváros lett a belváros, a Kossuth Lajos utcán csak a szél fütyül, és hordja a mocskot a bedeszkázott kirakatok előtt. Aki alatt minden pénz eltűnt, és semmi sem lett belőle. Aki alatt a BKV járműparkját nem tudnánk értékesíteni Burkina Fasóban sem. Ott ül a húsz éve polgármester, aki szolgálati autóval jár horvátországi nyaralójába, és a hedonista, magukat gennyesre kereső BKV-s buszvezetőket hibáztatja azért, mert a fővárosának százszázalékos tulajdonában lévő cég hosszú évek óta egy csődtömeg. S azért sem érez semmi felelősséget, hogy nevezett cég az MSZP és az SZDSZ házi pénztáraként funkcionált az utóbbi évek gazembereinek országlása idején. Szavai szerint egymilliárd forintot „fizethettek ki jogtalanul”, ám ez csak csepp a tengerben. Bezzeg azok a szemét sofőrök, csak vitték haza számolatlanul a pulykapénzt…

Hú, a tetves büdös mindenit! Vagy még inkább az úristenedet, te Demszky!

S még folytathatnám – de minek?

Nincs mit folytatni, nincs mit mondani. Ezek tényleg az utolsó órák. Egy mocskos hatalom regnálásának mocskos végórái.

Még bemennek párszor a tévébe hazudozni.

Még egy ideig megpróbálják egymásnak ugrasztani a kiszipolyozott munkavállalókat.

Még elmennek Zanzibárba párszor, mint az igazi seggfej maffiózók, aztán hazavitetik magukat a szolgálati autóval – de aztán vége lesz.

És amikor vége lesz, akkor kezdődik csak igazán. Akkor kell szigorú rovancsot csinálni, és nem engedni, hogy megússzák. Mert ha ezt mind meg lehet úszni, akkor végképp nem lesz miről beszélni.

Akkor az új hatalom is csak szem lesz a láncban.

De azt nem teheti meg. Már csak önérdekből sem, mert akkor mennek ők is a levesbe.