Tamas Catica

Érdekes dolgokat mondott  Almássy Kornél. Az MDF egykori elnökaspiránsa a többi között felidézte a személye és hívei elleni köztörvényes támadásokat, családja megfélemlítését, az MDF Somogy megyei elnökének elrablását, az UD Zrt. tönkretételét.

Olvassuk, olvasgatjuk Almássy történetét, és talán bele sem gondolunk, hogy mindez velünk is megtörténhet. Még csak Dávid Ibolya kihívójának sem kell lennünk, hogy a vörös polip utolérjen, és belénk fecskendezze halálos mérgét. Tudomásul kell vennünk, hogy ebben az országban jelenleg nem az Alkotmánybíróság, hanem a szervezett bűnözés mondja ki az utolsó szót igen fontos köz- és magánügyekben.

A szervezett bűnözésről honi politikusaink vagy azért nem beszélnek, mert maguk is nyakig sárosak, vagy mert feleslegesen nem akarják összerúgni a port a kigyúrt, fekete terepjárós legényekkel. Az Országgyűlés új elnöke, Katona Béla egy őszinte pillanatában, még a Horn-korszakban úgy fogalmazott, hogy a politika összefonódott az alvilággal. Tudta, mit beszél, hiszen titkosszolgálati miniszterként belelátott mások kártyájába. Azóta csak rosszabbodott a helyzet, a bűnözői psziché valósággal tort ül ebben az országban. Mindenfelé három elemis tolvajok és gyilkosok uralják a terepet, nagy hangú, akciófilmeken csüngő, fukszos tahók, akiket a vörös polip magához édesgetett, és védett személyként oltalmaz életük végéig.

A makkos cipős és a fehér galléros bűnözőt csak egy paraszthajszál választja el egymástól. Weiszenberger László és Gyurcsány Ferenc között pusztán annyi a különbség, hogy az egyik Kiskunhalason királykodott, a másik meg a Magyar Köztársaság 93 ezer négyzetkilométerén. Módszereik, kifejezésmódjuk, baráti körük, ellenségképük egy és ugyanaz. Pénzbehajtói hajlamuk szintén. Jellemtelenségük, erőszakosságuk újfent rokonítja őket. Ugyanakkor a Gyurcsány-féle szocialista keresztapák mindig is gondosan ügyeltek arra, hogy a kis gengszterek vigyék el a balhét, még betyárbecsület sincs bennük, a saját embereiket is habozás nélkül odadobják a nyilvánosságnak.

A vörös polip látszólag mindenkit elér. Te sem vagy kivétel. Ha beleköpsz a levesébe városon és falun, a poliptag éjszaka belő az ablakodon. Ha bíró vagy, kerülő úton a tudomásodra hozza, hogy kicsinálja a családodat, ha el mered ítélni. Ha kisvendéglőt üzemeltetsz, és nem fizetsz neki, mert miért is kellene, Molotov-koktélt kapsz a kerthelyiségbe. Ez mind-mind a vörös polip. A balkanizált, posztkomcsi, erőfitogtató bunkók paradicsoma. Magyarország 2009-ben.

Hatalmi tébolyukban Almássy politikai ellenfelei attól sem riadtak vissza, hogy a vörös polip segítségét kérjék. Csakhogy túl messzire merészkedtek. Épp az UD Zrt.-ügy mutatott rá legvilágosabban, az álszenten búgó Dávid Ibolya és üzleti köre talán mégsem a Futrinka utcán, hanem a Keresztapán szocializálódott. Pontosabban annak nagyon gagyi, kis költségvetésű kelet-európai változatán, ahol nem daliás gengszterek, de suksükölő nemzetbiztonságiak mondják meg a frankót. Mert ilyen ország vagyunk. Álellenzéki politikusból épp olyan minőség jutott nekünk, mint gengszerből: ötlettelen, rövidlátó, romlott.

Mármost a kérdés nem az, hogy az új kormány visszalöki-e a tengerbe a vörös polipot. 1998 után láttuk, hogy egy Pintér Sándor nevű belügyminiszter egészen normálisan rendet tartott az utcán és az éjszakában. Inkább az a fontos, hogy a törvény erejével szolgáltassunk igazságot a szocialista maffia áldozatainak, így Almássy Kornélnak, akinek mindössze az volt a bűne, hogy elindult az MDF elnöki tisztségéért.