Betelt a pohár!" Továbbá: "Eljött a jogos önvédelem ideje!"
Sokat adtam volna, ha ezeket a mondatokat nem legújabb kori történelmünk egyik legalávalóbb figurája mondhatja el szokásos farizeus képével az Országház oroszlános kapuja előtt. De hát, mindig így van ez, előre vajmi kevesen hallgatnak az okos szóra. Ha a homoszexuálisok néma, üres utcákon vonultak volna, akkor ma legújabb kori történelmünk legalávalóbb figurája nem mondhatna semmit sem farizeus pofával. (Egy fontos megjegyzés: nem tudtam nem észrevenni, hogy a Hír Tv tudósításaiban konzekvensen és feltűnően a homoszexuális kifejezést használták a szombati napon. Ez így helyes, ez a követendő magatartás! Nekünk mindnyájunknak vállalnunk kell ezt a nyelvi forradalmat – illetve, megengedem: nyelvi ellenforradalmat –, amelynek lényege, hogy nem engedjük ellopni a szavainkat.)
Tehát, mivel nem hallgattak az okos szóra, most legújabb kori történelmünk legalávalóbb figurája ismét beszélhet hetekig, hónapokig mindarról, ami nem lényeges, és tetszeleghet a demokrácia megmentőjének szerepében. S természetesen azt is tudnunk kell, hogy ez a szeptember 6-ra meghirdetett Magyar Charta sem egyéb, mint nászajándék az SZDSZ-nek. Hátha ismét igent mond a hűtlen ara…
Nekünk azonban egészen mást kell észrevennünk a farizeus mondatokból.
Nekünk most ismét kitartóan a lényegre kell koncentrálnunk.
A lényeg pedig ott reszket a farizeus kimondott mondataiban: igen, betelt a pohár, és, igen, eljött a jogos önvédelem ideje.
Ugyanis ma Magyarországon egy agresszív kisebbség megpróbálja ráerőszakolni saját értékrendjét – pontosabban annak hiányát –, akaratát és életvitelét a magára hagyott, elárult, lesajnált többségre.
Igen, nyilvánvaló: a vidék Magyarországát magára hagyták, elárulták és lesajnálják. Megalázzák. A kistelepüléseken élő magyar milliók ma ki vannak vetve még az alkotmány sáncai mögül is. Mert az alkotmány elvben garantálja a jogot a magántulajdonhoz és az élethez. Az emberhez méltó élethez. S elvben a magántulajdon szent és sérthetetlen. De ezt a szentséget és sérthetetlenséget ma milliók nem élvezhetik.
Ők azok a milliók, akiknek naponta ellopják utolsó vagyonukat is.
Ők azok a milliók, akiket kiröhögnek, amiért dolgoznak.
Ők azok a milliók, akiket egy agresszív kisebbség tart félelemben, egy minden emberi érzésből kivetkőzött uralkodó elit pedig megaláztatásban.
Ők azok a milliók, akiknek azt üzente a hatalom, hogy nincsen rájuk szükség. Akiknek nem jár vasút, iskola, orvos, posta, út, méltóság. Ők azok a milliók, akiknek mindennap félniük kell és rettegniük, s akik, ha a hatalomhoz fordulnak, csak rideg elutasításban van részük.
Ők azok, akikhez már nem megy ki a rendőr, csak akkor, ha végső kétségbeesésükben maguk próbálják megvédeni, ami az övék.
Ők azok a milliók, akik semmit sem élveznek az élelmiszerárak robbanásából, mert az uzsorás kereskedőhiénák fillérekért vásárolják fel tőlük a megtermelt árut – már azt, ami egyáltalán megmarad az emberfeletti munka gyümölcséből.
Ők azok a milliók, akik még ma is elmondhatják, ha elmondani akarják:
"Siratják a semmit, a másét,
– A gróf tán épp agarász –
Érzik titkon, hogy az övék
E bús élet s a kalász."
Ha a lényegre figyelünk, úgy elmondhatjuk: legújabb kori történelmünk legalávalóbb figurája nekik üzent. Betelt a pohár, és itt az ideje a jogos önvédelemnek. Fontos mondatok. Csak tudni kell őket helyes és lényeges összefüggések között látni és értelmezni. Mert tényleg betelt, és tényleg ideje van. Nem kicsit. Nagyon…
|
Ajánlott bejegyzések: