Az erzsébetvárosi panama eddigi hét gyanúsítottja közül az ügyészség csupán kettőt tartóztatott le: Nagy György "vállalkozót" és Gál Györgyöt, az SZDSZ VII. kerületi frakcióvezetőjét, a gazdasági bizottság elnökét, aki a gyanúsítás szerint 195 millió forint kenőpénzt kapott azért, mert nyolc házat olcsón odaígért a "kiszemelt" vevőknek.
Hétszázmillió forintos károkozásról beszél a Központi Nyomozó Főügyészség, így 505 millió forintot keresnek az ügy további szereplőin. (Ne feledjük, a hatóság még csak nyolc ház ügyében gyanúsít, a feljelentésnek viszont tizenhárom ingatlan a tárgya.)
Az ügy további gyanúsítottjai strómanok, azok a személyek, akik céget alapítva az önkormányzattól megvásárolták a házakat, majd azt cégestől-házastól továbbadták az ügylet lebonyolítására alapított ciprusi offshore cégnek. Fantom a fantomnak. Százmilliós felárral – egyetlen fillér befektetés nélkül. Az igazi vevőt aztán az offshore "találta meg", többségében ír befektetők személyében. Az íreknek két zsebet kellett megtömniük: kifizették a házakból – törvénysértő módon – kiköltöztetett lakókat, másrészt az offshore tulajdonosait is.
Csak az önkormányzat nem profitált az eladásokból. Nem maradt ugyanis az ingatlanüzletből egy árva fillér sem, miközben telekárban milliárdokat ért a világörökségi terület. Az ügyben gyanúsított öt stróman közül a legjelentősebb szereplő Szijjártó Piroska Ágnes, az Erzsébetvárosi Lakásépítő (Erlak) Kft. tőkeerős titkárnője, aki tizenkétszer hárommillió forintot mozgósított.
Ennyi céget alapított egy-egy ház megvásárlására, majd üzletrészeit eladta a "cipriótáknak" – hét házat például annak a Metira Trading Limitednek, amelynek budai székhelye ugyanott található, ahol a házak megvásárlására alakult kft.-ké is. Van olyan szerződés, amelyet Szijjártó Piroska eladóként és a "ciprusiak" részéről vevőként egyaránt aláírt. Ennek megvolt az az előnye is, hogy a házanként százmillió forintos nyereség után nem kellett adót fizetni, miután az üzletrészeket átmosták a ciprusi cégen. Így lett Szijjártó Piroska Ágnes, az Erlak titkárnője az erzsébetvárosi világörökség legjelentősebb ingatlanbefektetője tizenkét házzal.
Csupán a Király utcában kilencvenhét lakásnak és tíz üzlethelyiségnek a társtulajdonosa, valóságos magyar nábob. Persze amikor ezeket megszerezte, még senki nem tudta, hogy Szijjártó Piroska, a most már előzetesben lévő "vállalkozó", Nagy György élettársa, aki Hunvald György polgármester megbízása alapján költöztette ki a lakókat a házakból.
Ezért érthetetlen a tények ismeretében – tizenkettő adásvételi szerződést írtak együtt alá –, hogy Hunvald miért nyilatkozta azt, hogy nem ismeri Szijjártó Piroska Ágnest, soha nem találkozott vele.
Hétszázmillió forintos károkozásról beszél a Központi Nyomozó Főügyészség, így 505 millió forintot keresnek az ügy további szereplőin. (Ne feledjük, a hatóság még csak nyolc ház ügyében gyanúsít, a feljelentésnek viszont tizenhárom ingatlan a tárgya.)
Az ügy további gyanúsítottjai strómanok, azok a személyek, akik céget alapítva az önkormányzattól megvásárolták a házakat, majd azt cégestől-házastól továbbadták az ügylet lebonyolítására alapított ciprusi offshore cégnek. Fantom a fantomnak. Százmilliós felárral – egyetlen fillér befektetés nélkül. Az igazi vevőt aztán az offshore "találta meg", többségében ír befektetők személyében. Az íreknek két zsebet kellett megtömniük: kifizették a házakból – törvénysértő módon – kiköltöztetett lakókat, másrészt az offshore tulajdonosait is.
Csak az önkormányzat nem profitált az eladásokból. Nem maradt ugyanis az ingatlanüzletből egy árva fillér sem, miközben telekárban milliárdokat ért a világörökségi terület. Az ügyben gyanúsított öt stróman közül a legjelentősebb szereplő Szijjártó Piroska Ágnes, az Erzsébetvárosi Lakásépítő (Erlak) Kft. tőkeerős titkárnője, aki tizenkétszer hárommillió forintot mozgósított.
Ennyi céget alapított egy-egy ház megvásárlására, majd üzletrészeit eladta a "cipriótáknak" – hét házat például annak a Metira Trading Limitednek, amelynek budai székhelye ugyanott található, ahol a házak megvásárlására alakult kft.-ké is. Van olyan szerződés, amelyet Szijjártó Piroska eladóként és a "ciprusiak" részéről vevőként egyaránt aláírt. Ennek megvolt az az előnye is, hogy a házanként százmillió forintos nyereség után nem kellett adót fizetni, miután az üzletrészeket átmosták a ciprusi cégen. Így lett Szijjártó Piroska Ágnes, az Erlak titkárnője az erzsébetvárosi világörökség legjelentősebb ingatlanbefektetője tizenkét házzal.
Csupán a Király utcában kilencvenhét lakásnak és tíz üzlethelyiségnek a társtulajdonosa, valóságos magyar nábob. Persze amikor ezeket megszerezte, még senki nem tudta, hogy Szijjártó Piroska, a most már előzetesben lévő "vállalkozó", Nagy György élettársa, aki Hunvald György polgármester megbízása alapján költöztette ki a lakókat a házakból.
Ezért érthetetlen a tények ismeretében – tizenkettő adásvételi szerződést írtak együtt alá –, hogy Hunvald miért nyilatkozta azt, hogy nem ismeri Szijjártó Piroska Ágnest, soha nem találkozott vele.
Ajánlott bejegyzések: