Néhány napja egy meg nem cáfolt, elképesztő írás kering az interneten – állítólag a népszabadságos Bächer Iván tollából – a jelenlegi hatalomról, miszerint ellopnak mindent, ami érték, ami kultúra, ami magyar. Az a publicista aggódik Magyarországért, a magyarságért a szocialisták ellenében, aki eddig minden pillanatban náci veszélyt, antiszemitizmust, fasizmust szimatolt hazájában, aki a polgári oldalban, elsősorban a Fideszben a gyűlöletkeltés hordozóját, a szélsőségek pártolóját látta. Bächer Iván most életében talán először észrevette, hogy a kormányt birtoklók, a hatalmon lévők a lopást az állami vagyonból, a közösből, nemzeti mozgalomnak tekintik, ahogyan megfogalmazza: "…ahol felbukkannak, ott lopás esik. Metró: lopás. MÁV: lopás. Posta: lopás. Autópálya: lopás. Villamos művek: lopás. Margit híd: lopás. Hetedik kerület: lopás. Nem tudnak lopás nélkül élni már. Javíthatatlanok". Így látja a neves újságíró, a Népszabadság főmunkatársa, aki a lapban hétről hétre leteszi a voksát a liberális baloldal, az MSZP–SZDSZ eszmeisége mellett. Most veszi észre, hogy Hillerék, Lendvaiék, Sziliék semmit sem csináltak, mert a zuschlagosodás, a korrupció megállíthatatlanul tovább folytatódott a szocialista pártban és annak holdudvaránál.
Ahogy olvastam Bächer kitöréseit, felcsillant a szemem, nahát ilyet, ez a tehetséges újságíró jó útra tért, észreveszi – ami egyébként a dolga lenne –, hogy Medgyessyéknek, Gyurcsányéknak, Kókáéknak, Bajnaiéknak és a hasonlóknak köszönhetően kifosztották az országot, gazdaságilag amortizálták, milliók kerültek válságos anyagi helyzetbe, százezrek munkanélkülivé váltak, ezrek kilakoltatása önhibájukon kívül, banki tartozásaik miatt napi eseménnyé vált. Nos, eggyel több rendes újságíró – mondtam magamban.
Ám korai volt az öröm, mert írásának további megállapításai rémisztő következtetésekre adtak okot, egy kétségbeesett ember jajkiáltása sejlett föl, hívószava a megsemmisülés felé. Nem kevesebbet jelentett ki az újságíró, hogy a fasisztákra fog szavazni, másképpen nem lesz soha tisztességes, demokratikus Magyarország. "Jöjjenek a derék nácik – írja –, legalább tiszta lesz minden, tiszta lesz a mocsok." Végső konklúziója, hogy ettől a hatalomtól egyféleképpen lehetne megszabadulni: a Jobbikra kell szavazni. Világos szavak ezek.
Hogy kik a fasiszták, a nácik Magyarországon, azt nem tudom. Ilyen megjelölés hivatalosan sehol nem ismert, egyetlen pártot sem lehet hazánkban ilyen jelzőkkel illetni. Ez az egyik.
A másik megállapítás sokkal súlyosabb. Egy magát baloldalinak gondoló közíró nyilvánosan felhív mindenkit, hogy szavazzanak a Jobbikra. Hogy el nem tört a tolla hegye! Mert nagyon jól tudja a szerző, hogy Magyarországon a szélsőjobb soha nem fog kormányt alakítani, soha nem fog hatalomra kerülni, mindig kis párt marad. Jöjjön bármi, jöjjön a vízözön, akár a pusztulás, nehogy a kétharmados győzelemre képes Fidesz – Magyar Polgári Szövetség válthassa a valóban tolvaj, hazaáruló kormányzati erőket.
Ez a gondolkodás ismerős. Bárki jöjjön a hatalomba, csak ne a Fidesz és ne Orbán Viktor. Ugyanis mindenki tudja, egyedül ők lennének képesek ezt a szennyet, ezt a mocskot eltakarítani, egyedül a Fidesz és a mögötte álló erők lennének képesek újra egy demokratikus, polgári, élhető Magyarországot megteremteni. Igen, ők rettegnek a rendtől és a népjóléttől. A baloldali hatalom története a Tanácsköztársaságtól Kádárig és az MSZP jelenlegi regnálásáig soha másról nem szólt, mint kivégzésekről, fájdalomról és nyomorról.
Szeretném megkérdezni, kik támogatták a médiában az MSZP–SZDSZ ámokfutását egészen a jelen pillanatig, ha nem ennek a két pártnak az értelmiségi holdudvara, írástudói. Mivel törvényes választásokkal már nem lehet hatalomba kerülni, a felelősségre vonást pedig szeretnék elkerülni, így most szeretnének egy kis anarchiát a szélsőjobbal, hogy soha ne álljon talpra ez az ország? Tudjuk, a kommunisták mindig a zűrzavart, az anarchiát használták ki hatalmuk megszilárdításához, olykor idegen katonai segítséggel. Jöjjön tehát újra Szálasi, Rákosi, az ÁVH, Péter Gábor, vagy ha nincs más, akkor a bankok? A szellemi holdudvar majd megmagyarázza…
Közeledve első királyunk ünnepéhez, ne felejtsük, hogy Szent István mindig igazodási pont volt. Mérce, emberi tartás, mindaz, amit tett az államalapításért, a rend megszilárdításáért, vagy akár a tolvajok megbüntetéséért. Így lettünk Európa egyik legrégibb keresztény államává. Nekünk is van feladatunk. Semmi sem késő, nem kell magunkra hívnunk a teljes összeomlást. Van hová fordulnunk, a dicső múltból, az ezer évből mindig van honnét meríteni. |
Ajánlott bejegyzések: