Tamas Catica

Egy hete Szentesi Zöldi kolléga már beszámolt arról a méltánytalanságról, amely a soltvadkerti borosgazdákkal esett meg. Mert hát ugye, Soltvadkert és Kecel – ez volt a hazai "bortermelés" Bermuda-háromszöge. Itt készültek a jóféle kannás borok évtizedeken át, fagyállóból, sok-sok cukorból, rejtett, föld alatti tartályokban. Nem bor volt az: borzalom, amelytől a munkásosztály a paradicsomba ment… Aztán jött néhány tisztességes magyar borász, és nekilátott, hogy megváltoztassa ennek a borvidéknek a hírét. Hosszú évek kemény munkájával tisztességes, jó bort csináltak itt – majd Soltvadkerten tartottak a minap egy borfesztivált, hogy bemutatkozzanak, megmutassák, hogy másképpen is lehet. Erre a borfesztiválra érkezett meg aztán a vámosok verőlegényszerű kommandója, és vetett véget mindennek alig egy óra alatt azzal, hogy nekiláttak vegzálni mindenkit, és súlyos büntetéseket osztogattak olyan főbenjáró bűnökért, mint például hogy a cégtáblán nincs kiírva a kft. pontos címe.

Ez egy ilyen ország.

A kínai piac nem érdekli a vámosokat. Őket a soltvadkerti borosgazdák érdeklik. Ők is az ünnepnapon.

Erről számolt be Szentesi Zöldi kolléga – s most itt egy újabb boros ügy.

Jómagam nem vagyok szakértő a borok terén, de lelkes műkedvelő vagyok, sok-sok jó magyar boros ember a barátom, és erre büszke is vagyok, fölöttébb.

A hétvégén történt, hogy kisebb társasággal a Balaton-parton múlattuk az időt, s borozgattunk közben. S előkerült egy palack bor, mondjuk úgy, érdekességképp. Az egyik multiláncnál vásárolta valaki. Az egyliteres palack ára négyszáz-valahány forint, a pontos összeg nem érdekes, csak az, hogy az egy liternyi bor nem kerül ötszáz forintba sem.

Aki egy kicsit is érdeklődik a borok iránt, ennyiből már kitalálta, hogy nem magyar borról van szó. De nem ám! A bor neve La Mancha, származási helye pedig a napfényes Spanyolország. A palackon lévő hátsó címkén pedig a következőket olvashatjuk: "A spanyol La Mancha borvidék ideális feltételeket biztosít az Airen fehér szőlőfajta számára. Kellemes fehérbor, melynek fogyasztása fiatal korában, lehűtve nyújtja a legnagyobb élvezetet. Felbontás után hűtőszekrényben lezárva legfeljebb három napig eltartható."

Erről az utolsó mondatról szól ez az írás: felbontás után, hűtőszekrényben, lezárva legfeljebb három napig eltartható – nos, ilyen bor nincs. Illetve van, csak az ilyesféle borokat a Soltvadkert–Kecel Bermuda-háromszögben állították elő évtizedeken át, fagyállóból, műtrágyából, miegymásból és sok-sok cukorból. És most itt van nekünk a La Mancha, Spanyolországból, négyszáz-valamennyiért. A címke tanúsága szerint "minőségi, száraz fehérbor". Egy minőségi bor, amely hűtőszekrényben, lezárva nem bír ki többet, mint három napot. Hármat!

Nem értem, hogyan kerülhet a polcokra egy háromnapos szavatossági idejű bor. Nem értem az egészet. Mert, drága borfogyasztó és nem borfogyasztó felebarátaim, ez a multinacionális bevásárlóközpontok polcain lévő La Mancha – és még ki tudja, hányféle külföldi bor –, ez bizony merénylet. És nemcsak ellenünk, fogyasztók ellen, hanem a hazai borászok és bortermelés ellen elkövetett merénylet. Sőt leginkább őket sújtja ez a disznóság. Ugyanis minőségi bort nem lehet termelni, palackozni, felcímkézni és a boltokba juttatni négyszáz-valahány forintért. Ez abszurd. Tehát a minőségi bort előállító magyar borász eleve hátrányban van például La Manchával szemben. S ameddig mi, vásárlók megtehetjük, hogy nem vesszük meg a La Mancha és egyéb szart, addig a magyar borász nem teheti meg, hogy felveszi a versenyt ezekkel az árakkal. S ami még ennél is nagyobb abszurd, ami még ennél is vérlázítóbb: La Mancháék és társaik uniós támogatást kapnak azért, hogy a háromnapos boruk itt landoljon a magyar multik polcain négyszáz-valahány forintért. Mi pedig beengedjük a polcainkra ezt az árut. S miután beengedtük La Manchát és társait, utána csupa okos illetékes elvtárs menetrendszerűen leszúrja a magyar borászokat, hogy nem elég versenyképesek, a magyar vámosok pedig a borfesztiválon büntetik a magyar borászokat, mert nincs kiírva a cégtáblájukra az újraoltási bizonyítványuk száma.

Ameddig pedig ez így lesz, addig bizony a spanyoloknak lesz igazuk. Mi pedig csak töprenghetünk, hogy vajon tényleg ezt akartuk-e, ezt reméltük-e az uniós tagságtól…

Akinek pedig kicsit is fontos a bor s egy kicsit is számít a magyarsága, az nem veszi meg a La Mancha-féle borokat. Soha.

De ez kevés. Nagyon kevés. Több kell majd, sokkal több ennél…

Bayer Zsolt
magyarhirlap.hu