| (Herczeg Ferenc: Gróf Károlyi Mihály, 1919) "A demokráciában nem az egyenlőséget, hanem a vezérséget kereste. Nem tudott azonban fölemelkedni a magyar néphez, ahelyett lesüllyedt a pesti utcához… A nagyvárosi csőcselék erkölcsi színvonalát pedig az ő politikai szereplése még alacsonyabbra süllyesztette." "Aki a modern politikus szerveit akarja kibontani Károlyi etikai kadáveréből, az sohasem fog vele elkészülni… Az … jellemzi ezt a típust, hogy a maga személyes érdekeit csökönyösen összetéveszti a nemzet érdekeivel és hogy belőle minden elvi ellenkezés személyes gyűlöletet vált ki… Kiválóan veszedelmessé tette őt önhittséggel párosult tudatlansága, továbbá erkölcsi korlátokat nem ismerő fegyelmezetlensége, amely bizonyára a degeneráltság szimptómája és végül mániás csökönyössége, amely nála a tetterőt pótolta." (Hívei) "nem értették meg ugyan vezérük kínos szónoklatait, de egyet jól megértettek: ha a feje nem is elég erős ahhoz, hogy meg tudja ítélni politikájának szükségszerű következményeit, a koponyája mégis elég kemény ahhoz, hogy ostrombak lehessen a radikalizmus szolgálatában." "Mint Quasimodo a Notredame tornyában… külső hüvelyében egy elvadult nyomorék lappangott… Az ő forradalma egy beteg lélek zendülése az élettel szemben… politikája a tagadás és a várakozás politikája volt. Mindent tagadott, ami nem ő maga volt és vallásos fanatizmussal várta saját eljövetelét." "Ennek a senkinek mérhetetlen önhittségét nem értheti meg egészséges ítéletű ember. Hogyan oldotta meg Károlyi a legsúlyosabb feladatot, amely valaha magyar államférfi lelkiismeretét terhelte? A kifordított eszű ember csalhatatlanságával pontosan megtette mindannak az ellenkezőjét, amit az ő helyében épelméjű ember megtehetett volna… Midőn a legnagyobb szükség volt a vonzó és összefogó erőre, amely a Szent István-koronából árad, kitördelte a koronát a nemzeti címerből. Midőn életkérdéssé lett a nemzet egységes és fegyelmezett állásfoglalása, (Jászi Oszkár) ostoba rögeszméjével siettette a politikai nemzet szétrobbantását." "Soha az ország nem látta még a kétes exisztenciáknak olyan elszánt rohamát, mint aminőt gr. Károlyi vezetett a közélet magaslatai felé. Ezek az emberek Károlyival egyetemben a szabadságot csak az anarchia alakjában tudták megérteni. A törvényes rendet ostromolták és azt állították, hogy a zsarnokság ellen harcolnak. Porba gázolták Magyarország tekintélyét és azt híresztelték… hogy régi bálványokat döntögetnek. Károlyi ajkán… megrögződött a kegyes uralkodó sztereotip mosolya, miközben tisztelgő küldöttségeket fogadott, beszédeket mondott, a feleségét kinevezte a Vöröskereszt elnökévé…" "Szereplésével kiszámíthatatlan kárt okozott az országnak és… mérhetetlen gyalázatot hozott nemzetére. Higgyük és reméljük, hogy benne és általa öngyilkosságot követett el egy egész politikus iskola." |
 |
|
Ajánlott bejegyzések: