HTML

Tamas Catica

Friss topikok

2008.10.14. 07:40 Tamas Catica

Nyílt levél Gráf miniszter úrhoz

Állatorvosi vizsgálatok támasztják alá, vagyis bizonyítják egyértelműen, hogy a  libák  magyarok által szakszerűen végzett  tömése, semmilyen testi, és lelki károsodást nem  okoz az állatoknak.

A Négy farkas Mancs nevezetű csoport tevékenysége semmi mást nem szolgál, mint azt, hogy a magyar haszonállatokat eltüntessék a piacokról, hogy helyüket a rossz minőségű, a kutyának nem való osztrák és más haveri országok termelői által előállított rongy termékeikkel foglalhassák el.

 

A csoportosulás nyilatkozatai , tettei  amik a fentiekben leírtak ellenkezőjét állítják, egyértelműen hazugságok, tegnap a TV Ügyvédje című műsor  ezt hiteles dokumentumokra alapozva be is bizonyította.

 

Az osztrák csoport vezetője valami elképesztő gyűlölettől vezérelve tönkre akarja tenni a magyar haszonállat termelőket , és ehhez magukat magyarnak, és állatbarátnak nevező roggyant lelkű, és beteg személyiségű gnómok teljes lelkesedéssel és odaadással csatlakoznak.

Elképesztő tudatlansággal rendelkeznek a témáról.. Látszik, hogy az osztrák vezényeli őket, és amit az mond, ezek mint a  szajkók ismétlik, és még csak a fáradságot sem veszik arra, hogy utána nézzenek a buta vezérük ostoba, aljas , gyűlölettől fröcsögő szavai igazságtartalmának.

 

Elképesztő mihez asszisztálnak itt  emberek.

De ez  a dicsőséges alakulat tevékenységét még itt nem fejezte be, mert máris folytatja hazug kampányát, most a nyúltenyésztésünket akarja tönkre tenni, úgyhogy vigyázat emberek , a farkas  négy mancsa az egész baromfi udvart , nyulakkal, mindennel felakarja falni !

 

Bíróságon már indítottak ellenük eljárást, aminek kimenetele nem kétséges, és remélem a több milliárdnyi kárt megfizettetik velük, ha nincs elég pénzük, majd leülik.

A több száz munkanélkülivé vált ember keserve, meg üldözze őket éltük végéig, és egy nyugodt percük ne legyen, ilyen elképesztő aljasság véghezvitele okán.

 

Kedves Gráf úr szíveskedjék megtenni a szükséges lépéseket ezen csoportosulás tevékenysége ellen , és védje meg a következő kiszemelt áldozataikat attól, hogy odáig jussanak, mint a többszörösen üldözött és kifosztott libások ! A Négy farkas Mancs csoportot pedig kötelezze a libásoknak okozott anyagi és erkölcsi károk megtérítésére !

 

Végezetül  nyomatékosan kérjük, hogy ne engedje farkas mancsaikat a nyúltenyésztők közelébe !

 

 

komment


2008.10.02. 09:25 Tamas Catica

Vörösek a Tarka Magyarok

Minden civil szervezet, parlamenti, önkormányzati képviselő, polgármester stb. aki függetlennek definiálja magát, bizonyítottan kommunista kötődésű.

 

Mind mögött ott az MSZP, pénzzel, emberrel. Most sem történik más, minthogy össze ér az, ami össze tartozik, ezért megy  Gy.F.  erre a „ civil „ tüntetésre.

 

Nevetséges tényleg, hogy nagy hangon kiabálják ezek a szervezetek, meg emberek , hogy ők bizony függetlenek, pártsemlegesek, de amikor kénytelenek megnyilvánulni, akkor mindig kiderül, hogy az MSZP-t támogatják, mivel az pénzeli őket, vagy a kívánatos taglétszámot a nyugdíjas MSZMP-sek biztosítjá a számukra.

 

Utána lehet járni, ha valaki nem hiszi !

 

Nyugodtan kilehet jelenteni, hogy itthon nincsenek függetlenek, aki ezt mondja, az hazudik.

 

Mindenki valaki mellett, vagy valaki ellen  van, ebből adódóan nem lehet független.

 

Szóval sunnyogó bolsik, be kellene ezt már fejezni, aztán legyen már annyi vér a pucátokba, hogy vállaljátok önmagatokat, és ami után ezt megtettétek azután akarjatok irányt adni az országnak !

 

 

 

 

komment · 1 trackback


2008.10.02. 09:11 Tamas Catica

A Kolompár-féle OCÖ a széthullás szélén


 

 

Fejvesztettség, baloldali roma belháború jelei mutatkoznak az Országos Cigány Önkormányzatot (OCÖ) irányító Magyarországi Cigány Szervezetek Fóruma (MCF) választási szövetségében.

A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség által nemrégiben gyanúsítottként kihallgatott Kolompár Orbán OCÖ-elnöki széke megingott, miután egyik baloldali szövetségese, Teleki László (MSZP) és köre akcióba kezdett ellene.

A szocialista honatyát a cigány önkormányzatba bejuttató EURIFE ugyanis kezdeményezte egy rendkívüli OCÖ-közgyűlés összehívását, ahol Kolompárnak, az önkormányzat és az MCF elnökének be kellene számolnia az ellene és kiskunmajsai civil szervezete ellen folyó eljárásokról. (Kolompáron előbb „csak” 13 millió forintot, újabban – partnerszervezeteivel együtt – már további 140 millió romafoglalkoztatási közpénzt is keresnek a hatóságok.)

Részletek a Magyar Nemzet 2008. október 1-jei számában.

komment


2008.09.25. 15:57 Tamas Catica

Cigány szervezeteken keresztül nyúlják le az állami pénzeket?


 

Az ügyészség gyanúja szerint roma szervezeteken keresztül céloztak meg valakik állami pénzeket; az eddigi adatok szerint 140 millió forintot szereztek meg. A múlt héten elrendelt nyomozás most négy roma érdek-képviseleti szervezetet érint Bács-Kiskun megyében. Ezekhez a szervezetekhez egy korábbi nyomozás, a szeptember elején a Kolompár Orbán vezette Kiskunmajsai Roma Érdek-képviseleti Szervezet hasonló ügyében indult eljárásban jutottak el a nyomozók. Kolompár Orbán egyben az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke is.

Az első, roma szervezetet érintő ügyben a gyanú szerint 13 millió forint állami támogatáshoz fiktív számlák segítségével jutottak hozzá. Az ügyet a nyomozók gyakorlatilag lezárták, jelenleg négy gyanúsított van - mondta Szabó Ferenc, a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség főügyész-helyettese a Független Hírügynökségnek.

Az ebben a nyomozásban tartott házkutatások során jutottak hozzá olyan bizonyítékokhoz, amelyek arra mutattak, hogy más roma szervezeteken keresztül valakik további állami pénzekhez próbáltak - részben sikerrel - hozzájutni.

Az utóbbi ügy négy szervezetet érint: a Kiskunmajsai Roma Érdek-képviseleti Szervezetet - ami az első ügyben is érintett -, illetve a keceli és a mélykúti hasonló szervezeteket és egy, a cigányság foglalkoztatásával kapcsolatos közhasznú társaságot.

Az eddigi gyanú szerint a négy szervezeten keresztül ismeretlenek 255 millió forintnyi állami támogatást próbáltak lehívni, ebből 140 milliót sikeresen. A támogatások elnyeréséhez itt is fiktív számlákat használtak. Az ügyben a múlt héten indult nyomozás, gyanúsított még nincs. Szerdán azonban házkutatásokat tartottak a szervezeteknél, iratokat, számítógépes adathordozókat foglaltak le, ezek tartalmát vizsgálják - tette hozzá Szabó Ferenc.

Az első roma szervezetet érintő kiskunmajsai ügy egyik gyanúsítottja, Kolompár Orbán, a Országos Cigány Önkormányzat elnöke a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy az üggyel kapcsolatban semmit nem tud mondani, az ügyészség teszi a dolgát, meg kell várni a vizsgálat végét.

(FH)

komment


2008.09.09. 07:27 Tamas Catica

Kérdések a nagy tüntetés előtt

  

A miniszeterelnök és egyik büntársa  Kolompár„zsarol, fenyeget és elrettent”

 

A cigány vezető mindig csak követel, a megélhetési „ jogvédők „ meg asszisztálnak hozzá.

Primitív agyukkal el sem tudják képzelni, hogy ezzel utat nyitottak a teljes anarchia és diktatúra felé. Pedig így van, ennek tünetei már kézzel foghatóvá váltak   Magyarországon

 

Ezért  ezeknek az embereknek és követőiknek felelniük kell.

 

Mi egyszerű békés polgárok szeretnénk választ kapni a következőkre.

 

Mikor és hol lincselt meg magyar ember cigány embert ?

 

Mikor és hol törte fel, és rabolta ki  magyar ember cigány ember

 lakását ?

 

Mikor és hol  rabolja szét magyar ember, cigány ember veteményes kertjét,és lopja szét naponta az ő  nehezen  megtermelt terményét ?

 

 

Hol ,melyik településen vagy városban tartja rettegésben a magyar ember a cigány  lakosságot?

 

Válaszoljanak ezekre a kérdésekre, hogy megérthessük a nagy tüntetésnek az okát !

 

M i arról tudunk, hogy az állampolgárok többszörös adókkal sújtott jövedelméből a kormány  milliárdokat utal át a Kolompár nevű cigány vezető szervezetének  oktatásra, nevelésre, munkahelyek létrehozására ,lakhatásuk rendezésére.

Horribilis összeget juttatnak még a keresőképes cigány lakosság szociális segélyezésére

 

A pénz eltűnik, látszatja nincs, csak az állandó követelés, hogy adjunk még, adjunk  még, mert a cigány vezetőken semmi nem elég.

Úgy néz ki, hogy ezek a cigány vezetők meg csatlósaik,  saját maguk életkörülményeinek a javítására használják az átutalt milliárdokat.

 

Bizonyítottan a magyarok adják egész Európába a legnagyobb támogatást a cigányoknak és nem csak anyagi értelemben !

 

 

Ki akarja megmenteni az uzsorásoktól a cigányságot Mali Zoltánnal karöltve, vagy nélküle ?

 

Melyik charta aláíró és jövendő tüntető  támogatja az uzsorások elleni harcot ?

 Mohácsi Viktória, Lévai Katalin és Kolompár biztosan nem, mert ők  lapítanak mint szar a fűben.    Vajon miért ?

 

Szept.10-ei hír, Kolompárt már gyanúsítottként hallgatja ki a rendőrség 13 milla  cigányoknak az állam által juttatott lóvé lenyúlásáért.

Szerintem, ha úgy rendesen megpiszkálják előkerül onnan még több támogatás is, több száz milla értékben.

 

Hát ezért  kell beszélniük a nem létező szélsőjobbos cigányüldözésről.

De ha válaszolnak a fenti kérdéseimre, már világosabb lesz a kép.

 

 

 

komment


2008.09.06. 19:54 Tamas Catica

Hát így örüljetek, idióták!

 

Libamáj

 

 

"Ó, Magyarország!
Tudnak-e másfelé úgy rajongani,
Dédelgetni, simogatni, jóllakatni,
Mint a Te néped, mikor
Vendégszerető kedvében van."

(Krúdy Gyula)

Nos, mindenekelőtt felejtsük el ezt. Felejtsük el Krúdyt. Felejtsük el ezt is Tőle, a legnagyobbtól: "Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elegendőségéről a disznó feldolgozásánál. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nőknek, hogy ehhez az egyhez, az egyetlen egyhez a véletlen kedvezéséből sokkal jobban értenek, mint a nők."

Felejtsünk el mindent, ami emberi még ebben a súlyosan beteg világban. Felejtsük el a hagyományaink maradékát, a gasztronómiát – a saját gasztronómiánkat! –, felejtsük el Hamvas Béla filozófiáját, amelyet a bor ihletett… Felejtsük el a nyári alkonyatokat, a fröccsünket, felejtsük el, hogyan hajtották hajdúink a szürke marhát egészen Spanyolország piacaiig, lábon, súlyveszteség nélkül. Felejtsük el a Hortobágyon a vonuló marhagulya járásához igazítottan épült korcsmák emlékét, felejtsük el a fertályórát.

Zabáljunk hamburgert, a kurva életbe!

Hajítsuk sutba az örök mondatot: "Ha ád magára a kocsmáros, mindig tart mustárt. Többféle mustárt… És fiatal hagymát…"

Felejtsük el végleg, hogy kik voltunk egykoron. Nem lesz nehéz. Már Huszárik Zoltán is egyszerűen belehalt abba, hogy évekig nem csinálhatta meg a Szindbádot, mert a kor kultúrfelelősei túlságosan polgárinak tartották Krúdyt. Mi is túlságosan polgáriak vagyunk…

Zabáljunk krumpliporból sült krumplit, meg génkezelt kukoricát, a kurva életbe!

S ne járjunk horgászni, soha többé. Ne érezzük az ősi, génjeinkben őrzött, dédelgetett, semmihez sem hasonlítható izgalmat, amikor az úszó eltűnik a szúnyogdöngéses éjszaka fekete vizében. Ne emeljük többé a puskát a nemes vadra, kiszáradt torokkal.

Ne legyen többé hajnali disznóölés csikorgó télben, ne lássuk többé, ahogy a disznó kihörgi a vérét – s ne igyunk aztán kupica áldomást őérte.

Ne szeressük az életet olyannak, mint egy nagy, hősi eposz. Pitiánernek szeressük, egyformának. Zabáljunk csipszet, a kurva életbe! Tévé előtt ülve, bambán meredve, ahogy a reklámokban látjuk. Olyanok vagyunk már, úgyis. Csupa-csupa reklámhős. Egyenvágyainkhoz láncolva. Elhülyülve. Pótcselekvésekbe menekülve. Elhízva, nagyseggűen, zsírosodó aggyal. Borunk akár három napig eltartható, de csak hűtőben. És nincsen többé libamáj.

Mert eljött közénk a Négy Mancs nevű elmebeteg banda. Csupa frusztrált, beteg lelkű, kielégítetlen, elhülyült korunk hőse. És hadat üzentek a libamájunknak. És bezárt Szentesen az üzem. Százak az utcára kerülvén rághatják szégyenükben öklüket. Az ország sok-sok milliárd forintot veszít. Közben máshol, a konkurenciánál tovább tömik a libát. Úgy, ahogy tőlünk tanulták. Ahogy mi tömtük, évszázadokig. Mi már nem tömjük. Majd tömik ők. És eszik élve a kagylót, az osztrigát, aminek eleven teste összerándul a reá csepegtetett citromlétől. És élve dobják forró vízbe a langusztát, s a languszta felsikolt. Hallottam a languszta sikolyát San Franciscóban, a Fisherman’s Wharfon…

Nekünk pedig itt a Négy Mancs, és azt hiszik a beteg lelkükkel, a semmire sem való, ostoba életükkel, hogy most csináltak valami nagyot és nemeset – pedig nem csináltak semmit. Csak tönkretettek megint valamit, ami a miénk volt.

S nem látják, hogy amúgy a Föld rákos. Az ember a Föld rákja. S hogy a kicsike magyar parasztok, akik tömték a libájukat, ők voltak az egészséges sejtek a burjánzásban.

Hát így örüljetek, idióták!

Bayer Zsolt, főmunkatárs

komment


2008.08.22. 11:23 Tamas Catica

Az alkesz HM-miniszter beszólt az olimpikonnak

A pekingi olimpiára tartó első gépen együtt utazott Szekeres Imre honvédelmi miniszter és Kammerer Zoltán kajakozó, a magyar csapat zászlóvivője. Kammerer egyszer átment az első osztályra, hogy kinyújtóztassa a lábát – aki utazott már messzire repülővel, tudja, hogy a másodosztályon alig-alig lehet elviselni az utat. Szóval, Kammerer átment az első osztályra, ahol Szekeres Imre üldögélt. Az a Szekeres Imre, aki matt részegen mondott beszédet a NATO-tisztek előtt a Gripen vadászgépek átvételekor, s akinek immár papírja van róla, hogy annak idején, Veszprém megyei KISZ-führer korában nem volt Pap János megyei első titkár és gyilkos táskahordozója. Mikor Szekeres meglátta Kammerert az első osztályon, így szólt:

"Mit keresnek sportolók az első osztályon?"

Nos, ilyen az, amikor bunkók, sine nobilitas, magas polcra jutnak. Ilyen egy banánköztársaság. És Kammerer Zoltán, hihetetlen önuralomról és bölcsességről téve tanúbizonyságot, nem pofozta föl, hanem feltette az egyetlen adekvát kérdést:

"Mit keresnek politikusok az olimpián?")

komment


2008.08.18. 12:41 Tamas Catica

Egy mentős őszinte, leleplező vallomása


 

Öt-hét perc is eltelhet azzal, hogy a segélyhívást fogadó központ értesíti a helyi mentőállomást, és a mentő elindul a riasztás helyszínére - ezt állítja egy mentésirányító. Arcát és nevét nem vállalta, mert fél, hogy elbocsátják.

Egy nevét nem vállaló mentésirányító szerint nem igaz, hogy az irányítás átszervezése után nincs káosz a rendszerben, hiszen előfordult már az is, hogy a mentő emiatt - és a riasztás helyszínének beazonosítása miatt - csak 50 perc után érkezett meg. A minisztérium és a mentőszolgálat tagad. Sőt ősszel újabb hat irányítóközpont bezárását tervezik.

Csak arc és név nélkül nyilatkozott a mentésirányító - félti az állását. De beszélni akar, mert szerinte nagy a baj a szervezetnél. Ugyanannyi pénzből gazdálkodnak, mint 5-6 évvel ezelőtt, a költségeik viszont folyamatosan nőnek. Drágul az üzemanyag, a betegeket pedig a kórházbezárások, és a súlyponti rendszer kialakítása miatt egyre távolabbra kell vinniük.

A férfi azt mondja: a minisztérium állításával ellentétben a betegszállítás kiszervezésével csak látszólag mérséklődtek a feladataik, mert a kórházi orvosok gyakran szakápolói felügyeletet kérnek, hogy ne kelljen órákat várni a betegszállítókra. Így a mentőnek kell elszállítania a beteget.

A legnagyobb gond szerinte mégis a hívásfogadó központok bezárása. Magyarországon két évvel ezelőtt még 86 irányítóközpont működött, akkor azonban a régiós átszervezés keretében 26 csoportot alakítottak ki. Annak, aki ezekben fogadja a segélyhívásokat, egy egész megyét kell átlátnia, a helyszín pontosításával hosszú percek telhetnek el.

Az adatfelvételi lap kitöltése után az irányítóközpontból kitelefonálnak az adott illetőségű mentőállomásra, ahol újra egy kolléga fölveszi a telefont, ez mind-mind időveszteség. Majd a feladat diktálása, átírása után a mentőegység kivonul az adott helyszínre. Ez, én nem gondolnám, hogy kevesebb, mint 5, illetve 6, esetenként még 7 percet is igénybe vesz. Tudjuk azt, hogy egy olyan jellegű sérülésnél, ahol oxigénhiányos állapot lép föl, azt az agysejtek 4-5 percen kívül nem képesek tolerálni. Magyarul az a beteg halálra van ítélve, bármily közel is lakjon a mentőállomáshoz – nyilatkozta a mentésirányító.

Az irányító elmondása szerint volt olyan eset is, amikor 50 percet kellett várni a mentőre, hiszen a nagyvárosban a segélyhívás fogadója nem tudta beazonosítani a helyszínt, ami egy helyismerettel rendelkező kollégának perceken belül sikerült volna.

A Fidesz a mentésirányítás átszervezésének leállítását, illetve a szükséges források, és technika biztosítását követeli a kormánytól.

Az egészségügyi tárca és a mentőszolgálat szerint azonban minden a legnagyobb rendben működik. Úgy gondolják, hogy aki az ellenkezőjét állítja, csak riogat.

A tervek szerint ősszel további hat központot zárnak be, illetve vonnak össze. A mentésirányítók naponta 4000-5000, éves szinten másfél millió segélyhívást fogadnak.

 

Amikor a kommunisták ilyenekkel védekeznek, mindig kiderül, hogy hazudnak, mint ahogyan most is hazudnak. Gátlástalanul írtanak bennünket.

Ezt mára már nem is titkolják .

komment


2008.08.10. 12:14 Tamas Catica

Szoc-lib gyöngyszemek

A kisebbségi kormányzás kezdetén volt Gyurcsány Ferencnek egy elszólása: lehet előre hozott választás, ha mindenki kiteríti a kártyáit, azaz részletes programot hirdet.

 

Megint fordítva ült a lóra: ha egy kormány képtelen az ország javára működni – a társadalom masszív többsége ma ezt gondolja –, ha a cselekvését megbénító hitelvesztés sújtja, akkor a demokrácia etikettje szerint (hahota balról) utat kell engedni az új választásnak,

amelynek kampányában aztán, a parlament feloszlatása után, ütközhetnek a különféle programok. Gyurcsány kormányzás helyett kampányt akar – választás nélkül.

 

                                                                   2

 

 

Hirtelen néhány nap alatt megsokszorozódott a heroin-túladagolásban meghaltak száma. A tévécsatornák körbejárják az ügyeket, miközben évekig igencsak szűrve kaptuk az információkat a droghalálok kapcsán.

Most nyolcan haltak meg néhány nap alatt. Nem lenne érdekes most sem, ha valahogy nem csengene össze a Hír TV két munkatársának forgószélként berobbant kábítószeres ügyével.

 

Eleinte világos volt a helyzet: egy büntetett előéletű férfit megbízott Helmeczy László ügyvéd, hogy másfél millió forintért csempésszenek drogot Kisberk Szabolcs és Krakkó Ákos kocsijába.

 

Már másnap megdőlt a történet, s mint a kaleidoszkóp kövei, változnak az információk. Helmeczy ma egészen mást állít. Szerinte a Hír TV munkatársai drogoztak, és lépre csalták azt, aki az egészet magára vállalta. Ha ez igaz.

Közben a riporterek drogtesztje negatív. Ez a csekélység senkit nem érdekel.

Hogy miért nem?

Ha igaz, és Helmeczy helyett nem a nagypapája beszél a magnón, akkor örömét fejezi ki afelett, hogy ezzel tönkrevágják a Hír TV-t és vele együtt a Magyar Nemzetet is.

 

                                                                    3

 

A Mercedes-beruházás elnyerését és az EU kutatás-fejlesztési intézetének Budapestre települését emelte ki a kisebbségi kormány elmúlt száz napjának eredményei közül Daróczi Dávid kormányszóvivő." (A Magyar Hírlap mai cikke)

. A multikat csak úgy tudjuk becsalogatni, ha pénzzel tömjük őket: költségvetési támogatásuk évi 144–154 milliárd forint.

Eközben  a kormány tudomást sem vesz a hazai kis- és középvállalkozásokról, nekik nem jut pénz.

 

Sőt a minap Veres János színesfém és hulladék kereskedő, jelenleg pénzügyminiszter  azzal indokolta a hazai kis és közepes vállalkozók drasztikus nem támogatását, hogy

„ úgyse arra költenék a pénz, amire kapnák „.

 

Mindenki magából indul ki !

 

Pedig emlékszünk még egy jól működő Széchenyi-tervre, amit csak folytatni kellett volna, ám azt először az "igazságosság" jegyében átszabták, majd szétverték. A programnak jelentős gazdaságélénkítő hatása volt

 

 Talán ez kelt hideglelést a szocialistáknál, ezért lett szitokszó köreikben a Széchenyi-terv.


Friss hírek szerint a General Elktrick  csomagol, csak 15.000 munkanélkülit hagy maga után. Erre futotta a milliárdos támogatásból, és adó kedvezményből.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

komment


2008.08.08. 09:05 Tamas Catica

Érinthetetlen uszító balliberális „nácivadászok”

 

Az igazságügyi tárca eddig semmit nem tett annak érdekében, hogy az ismert publicista, Bayer Zsolt likvidálására uszító blogbejegyzés lekerüljön az internetről.

Nyílt fizikai erőszakra felbujtó tartalmak nem csak Bayer kapcsán olvashatók a Nácik haza és a Nácivadász című blogoldalon, ennek ellenére az igazságszolgáltatás eddig nem kezdeményezte az elkövetők felderítését, sőt az oldal megszüntetését sem, noha a Draskovics Tibor vezette igazságügyi tárca a kuruc.info ellehetetlenítése érdekében nemzetközi lépésekre is hajlandó volt.

A bejegyzéseknek helyet adó blogszolgáltató oldal egyébként a világ egyik legnagyobb internetes vállalkozásának, a Google-nak a tulajdona.

Olvastam

Csak a teljes magyar nép kiirtására buzdítja a cigány  népcsoportot ez a „ jeles „ oldal.

Méltó  ehhez a  kormányhoz.

 

Ilyeneket a kuruc.info nem írt, sőt…

 

A  balos,  / már a hideg is kiráz ettől a szótól /  beállítottságú   ingerküszöbét ilyesmi nem éri el.

Mindent pártolnak, támogatnak ami a magyar nép elpusztítását kíséreli meg , ezért fizetik őket, ezeket a hitnélküli, aljas, pénzért mindenre kapható  csupán a mának élő, harácsolókat.

 

komment


2008.07.24. 13:59 Tamas Catica

Gyurcsány úgy vett érettségit a fiának, hogy szervezett köré egy iskolát.

 

Szépen kitervelték az igazgató nővel, hogy hogyan lehet átkonvertálni egy egész iskolát, egy új iskolába, úgy, hogy a tanulók és a szüleik azt higgyék, hogy a gyerekek abba az iskolába járnak ahova eredetileg beíratták őket.

 

Létezik egy  tanítási módszer amelyik segítségével a diszlexiás,..stb és  ehhez hasonló problémával küszködő gyermekeket , ennek a módszernek a használatával eljuttatnak egészen a sikeres érettségi letételéig.

Ezt Montessori módszernek hívják.

Itthon az Oktatási Centrum üzemeltet ilyen iskolákat, ahol igazgatónő hősünk is tanított, mégpedig Csepelen.

Úgy kezdte a kiszervezést, hogy nem fizette ki az iskola rezsiköltségeit, amit a Centrum minden hónapban átutalt, hanem szépen eltette, és abból az összegből kibérelt, nem messze az iskolától egy iskolának is használható épületet

 

Az év végén, vette észre az üzemeltető, hogy  egész évben nem lett befizetve a rezsi ,ezért az igazgatónőt kirugta..

 Hősünk nem csüggedt el, mert látta az alagút végét.Alapítványt hozott létre a volt iskolája nevéhez hasonlatosat,  és azt mondta a tanulók szüleinek, hogy felújítás, vagy más miatt jövőre ebben az új épületben folytatódik az oktatás.

Közben a régi, eredeti iskolájának üzemeltetője feljelentést tett az igazgatónő ellen 4 milla elsikkasztásának  gyanúja okán . A rendőrség néhány napos maszatolás után ,bűncselekmény hiányában a nyomozást megszüntette.

 

.Ezen dicséretes eredmények után beindulhatott az új iskola, igaz nem voltak számítógépek, szakképesítéssel rendelkező tanárok, de épület, osztályterem, pad volt, elég az egy ilyen speciális iskolának.

Mikor a szülők rákérdeztek a hiányos berendezésekre, az igazgató nő megnyugtatta őket, hogy lesz itt minden nemsokára, még a kerítés is kolbászból, mert a Gyurcsány gyerek is ide fog járni, és hát a milliárdos apuka felszereli ennek örömére a tök üres iskolát.

 

A szülők meg is nyugodtak, egyenlőre, de később furcsa dolgok történtek, pl, 10.-11. 12. osztályt összevontan tanították, egy kis teremben. A tanárok valahogy nem úgy tanítottak, mint ahogy  tavalyról emlékeztek a szülők, de hát végre vége lett a tanévnek és nyolc diák megkezdhette az érettségi vizsgák letételét.

 

Volt aki olyan problémával küszködött, hogy orvosa igazolta, nem fogja tudni megoldani a kiszabott időn belül a feladatokat, ezért plusz 1 órát kell neki adni a befejezésre.

 

Több ilyen gyermek volt, de papírt erről egy vitt, így neki ezt biztosították is. Igen ám ,de a milliárdos, suba alatt iskolatulajdonos fia sem tudott végezni időben, nos hát neki alanyi jogon adtak plusz egy órát, hozzá egy szaktanárt is, ha szegénynek kérdése lenne, hát legyen aki hamar megválaszolja nekije.

A következő tantárgyból a milliárdos, suba alatt iskolatulajdonos fiának már elég volt plusz fél óra szaktanárral,  a harmadik tárgyból már elég volt neki a plus fél óra  egy üres terem , korlátlan tankönyvhasználattal.

 

A többi gyermek izzadt keményen, eredmény nélkül, mert mind megbukott kivéve egy, plusz a milliárdos suba alatt iskolatulajdonos fia.

 

Vizsgálódott az ügyben a Hiller féle Oktatási Minisztérium, a szülők írásos bejelentése alapján, de mindent rendben tálált, ebből kifolyólag az étségit nem kell megismételni ebbe az alapítványi magántulajdonba.

 

A szülők fellebbeztek, még bíznak abban, hogy az igazság kiderülhet a Gyurcsány gyerek ellen Gyurcsány országában.

 

komment


2008.07.22. 12:17 Tamas Catica

A gyurcsányizmus gyökere, ledönthetetlen szoborral

(Herczeg Ferenc: Gróf Károlyi Mihály, 1919)
"A demokráciában nem az egyenlőséget, hanem a vezérséget kereste. Nem tudott azonban fölemelkedni a magyar néphez, ahelyett lesüllyedt a pesti utcához… A nagyvárosi csőcselék erkölcsi színvonalát pedig az ő politikai szereplése még alacsonyabbra süllyesztette."
"Aki a modern politikus szerveit akarja kibontani Károlyi etikai kadáveréből, az sohasem fog vele elkészülni… Az … jellemzi ezt a típust, hogy a maga személyes érdekeit csökönyösen összetéveszti a nemzet érdekeivel és hogy belőle minden elvi ellenkezés személyes gyűlöletet vált ki… Kiválóan veszedelmessé tette őt önhittséggel párosult tudatlansága, továbbá erkölcsi korlátokat nem ismerő fegyelmezetlensége, amely bizonyára a degeneráltság szimptómája és végül mániás csökönyössége, amely nála a tetterőt pótolta."

(Hívei) "nem értették meg ugyan vezérük kínos szónoklatait, de egyet jól megértettek: ha a feje nem is elég erős ahhoz, hogy meg tudja ítélni politikájának szükségszerű következményeit, a koponyája mégis elég kemény ahhoz, hogy ostrombak lehessen a radikalizmus szolgálatában."

"Mint Quasimodo a Notredame tornyában… külső hüvelyében egy elvadult nyomorék lappangott… Az ő forradalma egy beteg lélek zendülése az élettel szemben… politikája a tagadás és a várakozás politikája volt. Mindent tagadott, ami nem ő maga volt és vallásos fanatizmussal várta saját eljövetelét."
"Ennek a senkinek mérhetetlen önhittségét nem értheti meg egészséges ítéletű ember. Hogyan oldotta meg Károlyi a legsúlyosabb feladatot, amely valaha magyar államférfi lelkiismeretét terhelte? A kifordított eszű ember csalhatatlanságával pontosan megtette mindannak az ellenkezőjét, amit az ő helyében épelméjű ember megtehetett volna… Midőn a legnagyobb szükség volt a vonzó és összefogó erőre, amely a Szent István-koronából árad, kitördelte a koronát a nemzeti címerből. Midőn életkérdéssé lett a nemzet egységes és fegyelmezett állásfoglalása, (Jászi Oszkár) ostoba rögeszméjével siettette a politikai nemzet szétrobbantását."

"Soha az ország nem látta még a kétes exisztenciáknak olyan elszánt rohamát, mint aminőt gr. Károlyi vezetett a közélet magaslatai felé. Ezek az emberek Károlyival egyetemben a szabadságot csak az anarchia alakjában tudták megérteni. A törvényes rendet ostromolták és azt állították, hogy a zsarnokság ellen harcolnak. Porba gázolták Magyarország tekintélyét és azt híresztelték… hogy régi bálványokat döntögetnek. Károlyi ajkán…
megrögződött a kegyes uralkodó sztereotip mosolya, miközben tisztelgő küldöttségeket fogadott, beszédeket mondott, a feleségét kinevezte a Vöröskereszt elnökévé…"

"Szereplésével kiszámíthatatlan kárt okozott az országnak és… mérhetetlen gyalázatot hozott nemzetére. Higgyük és reméljük, hogy benne és általa öngyilkosságot követett el egy egész politikus iskola."
 

komment


2008.07.22. 08:43 Tamas Catica

2002 óta haldokló demokrácia elhunyt, itt a káosz és az anarchia

A szélsőbaloldali radikális eszmék terjesztését nem üldözi a kormány. A Magyar Nácivadász Szövetség internetes oldalán - amelyet a szervezők egyszerűen "az első magyar náciirtó portálnak" titulálnak - harcra szólítja fel tagjait.

A nácivadászok nincsenek a bíróságon bejegyezve - ami a kormányközeli Népszabadság szerint is arra enged következtetni - hogy az antifasiszta akciók megszervezésekor nem ragaszkodnak majd a törvények maradéktalan betartásához. Az erőszakmentesség jegyében például 100 ezer forintos sikerdíjat ajánlottak fel annak, akik - megfelelően dokumentálva - egy "vödör ürüléket" borítanak a bombagyáros blogger, Tomcat fejére.

Az igazságügyi miniszter - különbséget téve a bal- és a jobboldali radikálisok között - úgy látja: a "nácivadászok" csak arra reagálnak, hogy a szélsőjobboldal "mások életét kockára téve rendre túllépi a törvény kereteit".

 

komment


2008.07.18. 17:51 Tamas Catica

A jogos önvédelem

Betelt a pohár!" Továbbá: "Eljött a jogos önvédelem ideje!"

Sokat adtam volna, ha ezeket a mondatokat nem legújabb kori történelmünk egyik legalávalóbb figurája mondhatja el szokásos farizeus képével az Országház oroszlános kapuja előtt. De hát, mindig így van ez, előre vajmi kevesen hallgatnak az okos szóra. Ha a homoszexuálisok néma, üres utcákon vonultak volna, akkor ma legújabb kori történelmünk legalávalóbb figurája nem mondhatna semmit sem farizeus pofával. (Egy fontos megjegyzés: nem tudtam nem észrevenni, hogy a Hír Tv tudósításaiban konzekvensen és feltűnően a homoszexuális kifejezést használták a szombati napon. Ez így helyes, ez a követendő magatartás! Nekünk mindnyájunknak vállalnunk kell ezt a nyelvi forradalmat – illetve, megengedem: nyelvi ellenforradalmat –, amelynek lényege, hogy nem engedjük ellopni a szavainkat.)

Tehát, mivel nem hallgattak az okos szóra, most legújabb kori történelmünk legalávalóbb figurája ismét beszélhet hetekig, hónapokig mindarról, ami nem lényeges, és tetszeleghet a demokrácia megmentőjének szerepében. S természetesen azt is tudnunk kell, hogy ez a szeptember 6-ra meghirdetett Magyar Charta sem egyéb, mint nászajándék az SZDSZ-nek. Hátha ismét igent mond a hűtlen ara…

Nekünk azonban egészen mást kell észrevennünk a farizeus mondatokból.

Nekünk most ismét kitartóan a lényegre kell koncentrálnunk.

A lényeg pedig ott reszket a farizeus kimondott mondataiban: igen, betelt a pohár, és, igen, eljött a jogos önvédelem ideje.

Ugyanis ma Magyarországon egy agresszív kisebbség megpróbálja ráerőszakolni saját értékrendjét – pontosabban annak hiányát –, akaratát és életvitelét a magára hagyott, elárult, lesajnált többségre.

Igen, nyilvánvaló: a vidék Magyarországát magára hagyták, elárulták és lesajnálják. Megalázzák. A kistelepüléseken élő magyar milliók ma ki vannak vetve még az alkotmány sáncai mögül is. Mert az alkotmány elvben garantálja a jogot a magántulajdonhoz és az élethez. Az emberhez méltó élethez. S elvben a magántulajdon szent és sérthetetlen. De ezt a szentséget és sérthetetlenséget ma milliók nem élvezhetik.

Ők azok a milliók, akiknek naponta ellopják utolsó vagyonukat is.

Ők azok a milliók, akiket kiröhögnek, amiért dolgoznak.

Ők azok a milliók, akiket egy agresszív kisebbség tart félelemben, egy minden emberi érzésből kivetkőzött uralkodó elit pedig megaláztatásban.

Ők azok a milliók, akiknek azt üzente a hatalom, hogy nincsen rájuk szükség. Akiknek nem jár vasút, iskola, orvos, posta, út, méltóság. Ők azok a milliók, akiknek mindennap félniük kell és rettegniük, s akik, ha a hatalomhoz fordulnak, csak rideg elutasításban van részük.

Ők azok, akikhez már nem megy ki a rendőr, csak akkor, ha végső kétségbeesésükben maguk próbálják megvédeni, ami az övék.

Ők azok a milliók, akik semmit sem élveznek az élelmiszerárak robbanásából, mert az uzsorás kereskedőhiénák fillérekért vásárolják fel tőlük a megtermelt árut – már azt, ami egyáltalán megmarad az emberfeletti munka gyümölcséből.

Ők azok a milliók, akik még ma is elmondhatják, ha elmondani akarják:

"Siratják a semmit, a másét,

– A gróf tán épp agarász –

Érzik titkon, hogy az övék

E bús élet s a kalász."

Ha a lényegre figyelünk, úgy elmondhatjuk: legújabb kori történelmünk legalávalóbb figurája nekik üzent. Betelt a pohár, és itt az ideje a jogos önvédelemnek. Fontos mondatok. Csak tudni kell őket helyes és lényeges összefüggések között látni és értelmezni. Mert tényleg betelt, és tényleg ideje van. Nem kicsit. Nagyon…

 

 

Bayer Zsolt, főmunkatárs

 

komment


2008.07.17. 15:03 Tamas Catica

A háromnapos bor

Egy hete Szentesi Zöldi kolléga már beszámolt arról a méltánytalanságról, amely a soltvadkerti borosgazdákkal esett meg. Mert hát ugye, Soltvadkert és Kecel – ez volt a hazai "bortermelés" Bermuda-háromszöge. Itt készültek a jóféle kannás borok évtizedeken át, fagyállóból, sok-sok cukorból, rejtett, föld alatti tartályokban. Nem bor volt az: borzalom, amelytől a munkásosztály a paradicsomba ment… Aztán jött néhány tisztességes magyar borász, és nekilátott, hogy megváltoztassa ennek a borvidéknek a hírét. Hosszú évek kemény munkájával tisztességes, jó bort csináltak itt – majd Soltvadkerten tartottak a minap egy borfesztivált, hogy bemutatkozzanak, megmutassák, hogy másképpen is lehet. Erre a borfesztiválra érkezett meg aztán a vámosok verőlegényszerű kommandója, és vetett véget mindennek alig egy óra alatt azzal, hogy nekiláttak vegzálni mindenkit, és súlyos büntetéseket osztogattak olyan főbenjáró bűnökért, mint például hogy a cégtáblán nincs kiírva a kft. pontos címe.

Ez egy ilyen ország.

A kínai piac nem érdekli a vámosokat. Őket a soltvadkerti borosgazdák érdeklik. Ők is az ünnepnapon.

Erről számolt be Szentesi Zöldi kolléga – s most itt egy újabb boros ügy.

Jómagam nem vagyok szakértő a borok terén, de lelkes műkedvelő vagyok, sok-sok jó magyar boros ember a barátom, és erre büszke is vagyok, fölöttébb.

A hétvégén történt, hogy kisebb társasággal a Balaton-parton múlattuk az időt, s borozgattunk közben. S előkerült egy palack bor, mondjuk úgy, érdekességképp. Az egyik multiláncnál vásárolta valaki. Az egyliteres palack ára négyszáz-valahány forint, a pontos összeg nem érdekes, csak az, hogy az egy liternyi bor nem kerül ötszáz forintba sem.

Aki egy kicsit is érdeklődik a borok iránt, ennyiből már kitalálta, hogy nem magyar borról van szó. De nem ám! A bor neve La Mancha, származási helye pedig a napfényes Spanyolország. A palackon lévő hátsó címkén pedig a következőket olvashatjuk: "A spanyol La Mancha borvidék ideális feltételeket biztosít az Airen fehér szőlőfajta számára. Kellemes fehérbor, melynek fogyasztása fiatal korában, lehűtve nyújtja a legnagyobb élvezetet. Felbontás után hűtőszekrényben lezárva legfeljebb három napig eltartható."

Erről az utolsó mondatról szól ez az írás: felbontás után, hűtőszekrényben, lezárva legfeljebb három napig eltartható – nos, ilyen bor nincs. Illetve van, csak az ilyesféle borokat a Soltvadkert–Kecel Bermuda-háromszögben állították elő évtizedeken át, fagyállóból, műtrágyából, miegymásból és sok-sok cukorból. És most itt van nekünk a La Mancha, Spanyolországból, négyszáz-valamennyiért. A címke tanúsága szerint "minőségi, száraz fehérbor". Egy minőségi bor, amely hűtőszekrényben, lezárva nem bír ki többet, mint három napot. Hármat!

Nem értem, hogyan kerülhet a polcokra egy háromnapos szavatossági idejű bor. Nem értem az egészet. Mert, drága borfogyasztó és nem borfogyasztó felebarátaim, ez a multinacionális bevásárlóközpontok polcain lévő La Mancha – és még ki tudja, hányféle külföldi bor –, ez bizony merénylet. És nemcsak ellenünk, fogyasztók ellen, hanem a hazai borászok és bortermelés ellen elkövetett merénylet. Sőt leginkább őket sújtja ez a disznóság. Ugyanis minőségi bort nem lehet termelni, palackozni, felcímkézni és a boltokba juttatni négyszáz-valahány forintért. Ez abszurd. Tehát a minőségi bort előállító magyar borász eleve hátrányban van például La Manchával szemben. S ameddig mi, vásárlók megtehetjük, hogy nem vesszük meg a La Mancha és egyéb szart, addig a magyar borász nem teheti meg, hogy felveszi a versenyt ezekkel az árakkal. S ami még ennél is nagyobb abszurd, ami még ennél is vérlázítóbb: La Mancháék és társaik uniós támogatást kapnak azért, hogy a háromnapos boruk itt landoljon a magyar multik polcain négyszáz-valahány forintért. Mi pedig beengedjük a polcainkra ezt az árut. S miután beengedtük La Manchát és társait, utána csupa okos illetékes elvtárs menetrendszerűen leszúrja a magyar borászokat, hogy nem elég versenyképesek, a magyar vámosok pedig a borfesztiválon büntetik a magyar borászokat, mert nincs kiírva a cégtáblájukra az újraoltási bizonyítványuk száma.

Ameddig pedig ez így lesz, addig bizony a spanyoloknak lesz igazuk. Mi pedig csak töprenghetünk, hogy vajon tényleg ezt akartuk-e, ezt reméltük-e az uniós tagságtól…

Akinek pedig kicsit is fontos a bor s egy kicsit is számít a magyarsága, az nem veszi meg a La Mancha-féle borokat. Soha.

De ez kevés. Nagyon kevés. Több kell majd, sokkal több ennél…

Bayer Zsolt
magyarhirlap.hu

 

 

komment


2008.07.09. 14:51 Tamas Catica

Ki védi a polgárokat?

Valós lehet az a megállapítás, amely szerint a magyaroknak mint többségnek állandó lelkifurdalása kel hogy legyen a cigány kisebbség iránt.

 

 Nekem semmiféle lelki görcsöm nincsen, nem hiszek abban, hogy puszta létével az ember rosszat tesz a másiknak. Sőt.

Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom erején és lehetőségein felül próbálja,civilizálandó, segíteni a cigányokat.

 

 Hogy ez forintban miképpen fejezhető ki, azt nem tudni, mivel egyesek már attól bevadulnak, ha a magyarok megemlítik, hogy ez bizony százmilliárdokba mérhető.

Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy a magyar adófizető befizetett forintjainak tetemes része fordítódik a cigányok felzárkóztatására.

Ha megkérdeznek egy jámbor magyart, mit ért ezen, hát nem mond akkora horderejű dolgokat, hogy egy zsebkendőben kellene hegyeket elhordani.

Igyekezzenek cigány polgártársaink a többséghez alkalmazkodni, mert ugye azt senki nem állítja, hogy a purtiban lakás, a hiányos táplálkozás, az egyéni higiénia hiánya a kisebbség megőrzendő hagyománya.

 

Ha kapnak, vesznek lakást, becsüljék meg, tartsák tisztán, a gyerekek tanuljanak meg fogat, kezet mosni, tanulni, törekedni egy másfajta, jobb életre.

 Aki azt mondja, hogy ezek teljesíthetetlen, kirekesztő kérések,az egy ősember agyával gondolkodik, vagy hibbant, és konzerválni akarja azt az állapotot, ami a huszonegyedik században éppen rezervátumokba kényszerítené be ezeket az embereket.

 

A cigányok segélyezése neuralgikus problémává nőtte ki magát, és némileg viszolyogtató olvasni olyan véleményeket, amelyek megalázónak tartják, hogy a segélyért munkát kérnek cserébe.

 Ezt lehet, nem értem. Hogyan , Egészséges felnőtt emberek, akik semmi testi, lelki bajuk nincs, normális életvitelnek tartanák a  segélyért kuncsorgást???

 Sőt, ez jár nekik ?!

 

Szeretném tudni, csak úgy összehasonlításképpen, hogy ismerőseik, családtagjaik közül ki kap kisebb- nagyobb összeget a magyar államtól azért, hogy ne csináljon semmi !?

 

Állítólag az emberi értéket az minősíti, hogy ki mannyit tesz le az asztalra.

 Ha semmit, akkor…?

 Azzal érvelnek  a jogvédők, hogy nincs munka .   Tényleg ?

 

A televízióban bemutatott telepeken évekre összegyűlt munkamennyiséget látni : vályogot vetni, házat bevakolni, kéményt helyreállítani, kutat ásni, az udvart kertet felszántani, és ha büdös és csúnya a paradicsom, akkor lehet telepíteni gyümölcsfát, zöldséget, nem utolsó sorban uborkát és krumplit, aminek nagy keletje van a romák körében.

 

Kolompár Orbán és néhány kollégája addig uszítja, addig hergeli a magyarokat és a cigányokat egymás ellen, hogy végül még valóban kitör egy polgárháború.

 

De akkor oda lesz a segély meg a lakásprogram meg az integráció, sőt a szocpl is, mert akkor már a magyar kormány  sem szeretne szembemenni megtámadott választóival.

 

Hogy mindez miért jutott eszembe ?

Hetek óta várom valamelyik oldalról egy fajsúlyos cigány embertől, vagy magyar közszereplőtől, hogy magyarázná meg nekem ezeket a mondatokat :

 

  Öld meg  a magyart ! Száz magyart megölök ! Ha a roma társadalom tettleg  válaszol, akkor ennek az országnak vége ! „

 

Szóval egy romavezér felfedi a szándékát : öld a magyart ! És ennek nincs súlya?

Nem veszi komolyan a média, amelyik összerándul, ha csak annyit hall, hogy zsidó.

Mi ez a nyílt fenyegetés, hogy az országnak vége, ha a cigányok tettlegességre ragadtatják magukat.

Hol a kormány, amely megvédje polgárait?

Sehol mert a kormány arra vár, hogy ki döfi hamarabb a másikba a kést, addig nincs dolga.

 

Nyíltan el akarják venni az országunkat és az életünket.  Amiért mi  magyarok ezt már nem hadjuk, hát nekünk esnek, ütnek, vernek, rasszistáznak, náciznak bennünket.

Pedig csak annyit akarunk, mi is, mint ami mindenkit mást  megillet az Unióban és azon kívül.

1 komment


2008.07.07. 11:02 Tamas Catica

Morvai Krisztina nyílt levele az Európai Parlament elnökéhez

Vajon ki a felelős...?
 

 

Felháborodással és kétségbeesve vettem tudomásul, hogy emberek élete forog veszélyben, ha kiállnak jogaik mellett – jelentette ki Lévai Katalin, a Magyar Szocialista Párt képviselője július 5-én, a budapesti meleg büszkeség napi felvonulást követően, elnök úr és az Európai Parlament támogatását kérve.

Hasonló kétségbeesést és felháborodást éltem meg szintén a magyar fővárosban 2006. október 23-án, amikor több ezer – azonosítószám nélküli, símaszkos – rendőr brutális terrorral, egyebek mellett 14 ember szemen lövésével, lovasrendőri rohammal, idős, védtelen emberek földre teperésével és összerugdosásával vetett véget a legnagyobb ellenzéki párt által rendezett megemlékező gyűlésnek.

Mint kiderült, már egy hónappal előbb elkezdődött a választóinak baloldali értékeket hazudó, de minden ízében neoliberális, neokonzervatív kormány ámokfutása. A hazugságaik ellen békésen tüntetők tömegeit verték véresre a nyílt utcán, s mintegy félezren kerültek önkényes letartóztatásba, ahol embertelen módszerekkel kínozták őket. Hiába fordultunk azonban mindezek miatt panasszal az Európai Parlamenthez és az unióhoz. Hiába tudattuk Európával, hogy a szocialista–szabad demokrata kormány által irányított rendőrség vérbe fojtotta az 1956. évi magyar forradalom ötvenedik évfordulóját. Több száz ember önkényes bebörtönzése és megkínzása, illetve a békés rendezvény brutális szétverése nem érte el az unió ingerküszöbét, mindezt Magyarország belügyének tekintették. A kormány azóta sem kért bocsánatot az áldozatoktól, nem részesítette őket kártérítésben, s azóta sem vonta felelősségre az elkövetőket.

A hazugságkormány ellen azóta is rendszeresek a demonstrációk, s bár a szemkilövések és kirívó rendőri brutalitások megszűntek, a tömeges önkényes előállítások folytatódnak. A magyar emberek túlnyomó többsége – minden közvélemény-kutatás szerint – gyűlöli a népnyúzó kormányt, de semmi esély nem mutatkozik arra, hogy demokratikus úton távolítsuk el a hatalomból az országot kifosztókat, szegénységbe taszítókat. Nem tudok róla, hogy akár Lévai Katalin képviselő asszony, akár a szocialisták vagy a liberálisok más képviselője felemelte volna a szavát a magyarországi kirívó súlyú emberi jogi jogsértések miatt, vagy bármilyen erőfeszítést tett volna a felelősségre vonás, illetve az áldozatokat megillető kártérítés érdekében.

Az utcai brutalitást, a közéleti személyiségek, így parlamenti képviselők elleni erőszakot Lévai képviselő asszony kormánya tette elfogadható, sőt mulatságos dologgá Magyarországon. Amikor a 2006. október 23-i rendőrterrort követően Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője bekötözve, súlyos sérüléseivel megjelent a parlament ülésén, és beszámolt a több száz súlyos sérülést okozó brutális rendőrterrorról, Kuncze Gábor kormánypárti frakcióvezető, volt belügyminiszter gúnyos viccelődéssel reagált, amit harsány kacagás követett Lévai képviselő asszony elvtársainak padsoraiból. Akik megteremtették a verekedés, a szemkilövés, az utcai erőszak kultúráját a XXI. században egy európai uniós országban, miért csodálkoznak, ha a folyamatosan megalázott, emberi jogaiban rendszeresen megsértett nép néhány feltüzelt polgára ezúttal őket bántalmazta? S miért az uniótól várnak segítséget, amikor ugyanez az unió egyszer már világossá tette: nem kíván beleszólni abba, hogyan aláznak meg, bántalmaznak és sértenek meg alapvető emberi jogaikban magyar állampolgárokat Budapest utcáin?

Mint emberi jogokkal foglalkozó jogász, aki – egyebek mellett – a melegekkel szembeni diszkrimináció ellen Magyarországon a rendszerváltást követően elsők között emelte fel a szavát, úgy gondolom, hogy a tolerancia elérésére a büntetlenül maradt rendőri terror, a szemkilövés és a mély hallgatás nem megfelelő eszköz.

Kérem elnök urat és az Európai Parlamentet, hogy hasson oda: szűnjenek meg Magyarországon az emberi jogokat durván sértő hatalmi megnyilvánulások, így a tömeges előállítások, a véleménynyilvánítási szabadságot, gyülekezési jogot gyakorló polgárok folyamatos terrorizálása. Hasonlóképpen kérem, hassanak oda, hogy a 2006. őszi tömeges rendőri brutalitások és önkényes bebörtönzések miatt Lévai képviselő asszony kormánya kérjen végre bocsánatot, hasson oda, hogy az elkövetőket felelősségre vonják, és az áldozatokat kártérítésben részesítsék. Enélkül a feszültség Magyarországon tovább fog nőni, s a jelenlegi kormány által bevezetett és elfogadhatónak nyilvánított utcai erőszak nemcsak a kisebbségeket, de a politikusokat, közéleti szereplőket is félelemben fogja tartani.

komment


2008.05.04. 08:05 Tamas Catica

Az Andrássy uti nagy mutyi

 
 

Fürts-dekrétumok, 2005 :

 Nem a birkáknak akarjuk az Andrassy utat felújítani !

Gyrektelen bérlők kellenek.

 

Mindennek az az átkozott előszobatükör az oka, amelyet Nagy Ferenc, az Andrássy út 52. számú ház lakója költözéskor ottfelejtett a lakásban. Felesége azonban nem nyugodott bele, a napokban visszament a tükörért. Amikor becsöngetett a házba, maga sem gondolta, hogy történelmi pillanatok tanúja lesz, közvetlen közelről ismerkedhet meg s rázhat kezet a világörökség új, messzi idegenből érkező lakóival. Egy kis házi ünnepség kellős közepébe tévedt, ahol a háziúr éppen az ő volt lakásában köszöntötte a ház új, külföldről érkező bérlőit. "Még az előszobatükröt is majd elejtettem, amikor a háziúr elmesélte, hogy a felújított földszinti részt megvette, négyzetméterét nyolcszázezer forintért – meséli Nagyné. – A lakók többsége ennek a negyedét sem kapta meg távozáskor. Akkor döbbentem rá, hogy Fürst György alpolgármester 2005-ben nem a levegőbe beszélt, amikor hat lakótárs előtt kijelentette: "Nem a birkáknak akarjuk az Andrássy utat felújítani! Nekünk zsíros, gyerektelen bérlők, tulajdonosok kellenek, mert az iskolák is többségben az Andrássy út környékén találhatók."

S lám, igaza lett a 2005-ös Fürst-dekrétumnak. Nagy Ferencné a házszentelőn gyerekekkel nem találkozott, de az is igaz, hogy az oktatási reformok nyomán Terézvárosban zárták be, vonták össze a legtöbb iskolát (bár a kerület egyetlen saját kezelésében maradt középiskoláját, a Szinyeit még nem sikerült átadni a fővárosnak, mert Demszkyéknek sincs egy vasuk sem a fenntartására).

Hogy miért nincs, azt már nem Nagyné, hanem Nagy úr számolta ki, miután felesége a tükröt hazavitte. Persze, amikor a férj plajbászt ragadott, még nem tudta, hogy ötven év után kiebrudalt terézvárosi polgárként – immár egy másik kerület lakójaként – történelmi számtanleckét tarthat. Történelmit, hisz részese lehetett a világörökség megújításának, az első megvalósult projektnek, amely az Andrássy út 8. és az Andrássy út 52. szám alatti ház lakóit érintette, egyben pedig büszke részese egy modern kori kitelepítésnek.



A köz húzza a rövidebbet

A történelemkönyvek persze majd szárazon privatizációt fognak emlegetni. Egy olyan kort idézve fel, amelyben a "rossz tulajdonosok" (az állam és a helyhatóság) az Élhető Terézváros program keretében – bátran szembeszegülve a szegénységgel, lehetetlent nem ismerve – újíttatta fel a világörökséget az Andrássy sugárúton. Lesznek persze olyanok, akik inkább eredeti tőkefelhalmozásról beszélnek, amelynek apró szépséghibája, hogy sohasem tudjuk meg, kik is ezek a bizonyos tőkefelhalmozók, és honnan érkeztek. A cégpapírok szerint adóparadicsomok rejtélyes lakói ők, a Kajmán-, a Marshall-, a Seychelles-szigeteken, esetleg Delaware vagy Washington államban kell keresnünk szűkebb hazájukat (ami azonban szűkösnek nem nevezhető).

Ma még azt sem tudjuk, a regényes (adó)szigeteket járók közt akadnak-e magyarok is, hiszen mi mindig csak annyit látunk (amennyit látni engednek), hogy: az itthon maradottak mindig rossz üzletet kötnek a köz szempontjából, és meséset a magánzsebek felől szemlélve. Közben pedig a szemünk előtt hordják szét a nemzeti vagyon értékes darabjait.

Teszik mindezt kisnyugdíjasoknak ingyenesen osztogatott száraztésztával megszolgált demokratikus felhatalmazással és a lakossági fórumok állandó eposzi kellékével: "A kerületnek nincs pénze a felújításra!" Minden egyes "történet" ezzel a mondattal kezdődött és kapott lábra az Andrássyn. Így volt ez már a privatizáció hajnalán is. A kilencvenes évek közepén az Operával szemközti balettintézeten kétszáz-egynéhány millióért sikerült túladni, később aztán az új tulajdonosok már hét és fél milliárd forintért váltak meg – nyilván fájó szívvel – az ódon falaktól. Az ingatlanosok nagykönyvébe is bejegyzett értékbecslőt, Kékesi Tibort (a tulajdonosi bizottság akkori fejét) egyenesen a szocialisták parlamenti frakciójáig repítette a szakértelme – azt bizonyára ma sem értené, hogy egyesek legalább holmi pírt szeretnének látni az orcáján.

De nem pironkodik itt senki az Andrássy út 47. szám alatti palota miatt sem, amely 150 millióért cserélt gazdát, később – ma is tartó perek folyományaként – egy bíróság által kirendelt szakértő ceruzája már (némileg) vastagabban fogott: hiszen 1,2 milliárdot írt a jelentésébe. Az Andrássy út 2.-ben "a törvények betartására kínosan ügyelő" önkormányzati többség egy fekete bérbeadásnál tartotta tiszteletben a bérlő jogait, s hagyta, hogy az üzlet bérletét átruházzák egy messzi tájakon bejegyzett offshore-nak. Mert a bérlő elővásárlási joga szent dolog, s ezen az ügyleten a kerület is "mindössze" negyedmilliárd forintot veszített. Nem is értjük, miért nyomoz az ügyben a BRFK különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűncselekményének gyanújával.



Az erkölcs mindenekfelett

Különben, a választópolgárokat birkáknak nevező Fürst György egykori alpolgármester felügyelte azt a tranzakciót is, amelyben Ispánki László, a vagyonkezelő vezérigazgatója besétálhatott a bankba, s könnyedén kivehetett a köz kasszájából 146 millió forintot, majd ebből százhúszmillió forintot elfelejtett visszafizetni. Első fokon négy és fél évet kapott. Szatírába illik, de igaz: Ispánki vezette Pest megyében a szocialisták etikai bizottságát – az erkölcs mindenekfelett! A mostani vezérigazgató, Kovács Péter momentán éppen előzetes letartóztatásban próbálja magyarázgatni a nyomozóknak, hogy partizánakció keretében kért 18 millió forint kenőpénzt egy bérlőtől, vagy azt, hogy mások is segítették a kérés megfogalmazásában.

E "tájleíráshoz" elkerülhetetlen kis kitérő után vissza Nagy Ferenc – bérlő és immár nem terézvárosi polgár – plajbászához! Nagy úr ugyanis kiszámolta, hogy az Andrássy út 8. és 52. szám alatti házak tulajdonjogának megszerzése, az épületek kiürítése és teljes felújítása a "befektetőnek" 1,9 milliárd forintjába került, az "eredmény" viszont meghaladja az ötmilliárd forintot. A tiszta haszon – a nyolcszázezer forint négyzetméterárral számolva – minimum 3,1 milliárd forint lesz. (Persze nem a közé.) Ilyen extraprofitra, lám, milyen egyszerű módon lehet szert tenni!

Adva van a kerület, amelynek – úgymond – nincs pénze a felújításra. Kell tehát keresni egy befektetőt, akinek van. Ha nincs, majd lesz. A már Széchenyi által is "feltalált" hitelből, hiszen kölcsönt szívesen ad minden bank, föltéve, ha van fedezet. A befektetők ebben az esetben is létrehoztak egy projekttársaságot, amelynek az üzleti tervét már be lehetett nyújtani a banknak. Ezt követően nincs is más dolog: levelet kell küldeni az önkormányzatnak, s felajánlani a gáláns segítséget. Esetünkben is e bevált recept szerint történtek a dolgok 2005-ben. A szolgálatkész befektetők levelüket megírták, megtéve ajánlatukat. A két palotáért éppen annyit kínáltak, amennyit később az – önkormányzat által felkért – értékbecslő cég, a Dollar Land is helyesnek látott, vagyis pontosan 265,1 millió forintot.



Közokirat aláíró nélkül

Továbbá két csereingatlant is. Az egyiket kétlakásos társasházban, Budán, a Tárogató úton, a másikat a Lendvay utcában egy ház félemeletén. A cserében azt is kikötötték, hogy a két általuk felajánlott ingatlant szeretnék majd visszavásárolni, alázatosan kérve a tisztelt képviselőket: adják meg ehhez az elővásárlási jogot. A szocialista-szabad demokrata többség – láss csodát! – méltányolta a befektetők nehéz helyzetét. Megadták. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Történt azonban egy kis "baleset", miután az adásvételt, pontosabban a cserét megszavazták. Valamivel az után, hogy a CD Commission megvásárolhatta a két palotát, újabb levelet küldtek az önkormányzatnak. Ebben jelezték, hogy A8–52 Ingatlanforgalmazó Kft. néven új céget hoztak létre, tessék a szerződést e szerint megszavazni.

A lapunk birtokában lévő levélen – a testület elé terjesztve: közokiraton – pecsét van, aláírás nincs, csupán egy szignószerű krikszkraksz. Ebből méretes botrány kerekedett a testületi ülésen (lásd kis anyagunkat), ámde így is megszavazták. Közben azonban a lakók is szövetkeztek, élni akartak törvény szerinti elővásárlási jogukkal. Társasházat alapítottak, petíciót írtak (maguk is vállalván a felújítást), kérelmüket azonban mindkét ház esetében elutasították. Hiába fordultak Lamperth Mónika akkori belügyminiszterhez is, segítség nem jött. És a terézvárosi képviselőikhez is hiába mentek, a válasz elutasító volt. Arra hivatkoztak: nincs elővásárlási joguk, hisz az önkormányzat az épületeket nem eladta, hanem elcserélte. Kézenfekvő, nemde?

És az is olvasható volt az elutasításban, hogy a műemlékvédelmi hatóság nem engedi, hogy a lakásokat "albetétenként" értékesítse az önkormányzat, mivelhogy így nem garantálhatók a műemlékvédelem szempontjai a felújításkor. (Hogy az önkormányzat tizennégy évig nem tett eleget a lakástörvényben előírt kötelezettségének, a műemléki házak felújításának, nem volt érdekes. Lapunk jogi szakértője szerint az önkormányzat nem is adhatta volna el az érintett ingatlanokat, hisz azok a törvény szerint csak akkor kerülhettek volna a tulajdonába, ha a felújítási kötelezettségének eleget tesz az önkormányzat.)

Innen már minden simán ment. Csak a kiürítés akadozott kicsit. "Néhány lakó akadékoskodott – meséli Gajdosi László, az Andrássy 52. szám alatti ház volt közös képviselője. – Nem akarták elfogadni a kiürítő projektcég méltatlan ajánlatát. A lakók többsége még kétszázezer forintot sem kapott lakása négyzetméteréért. Sokan pánikoltak, amikor az új tulajdonos tárgyaló partnerei a lakbér drasztikus megemelését helyezték kilátásba, s ijedtükben valósággal elmenekültek a lakásukból, elfogadva a méltatlanul alacsony lelépési pénzt."

Az már csak hab a tortán, hogy a csereszerződéssel egy időben a két épület üres lakásait is megvásárolhatta a befektető. Az Andrássy 8.-ban a két lakás négyzetméterét 172
316 forintos áron, az Andrássy 52.-ben lévő öt üres tetőtéri albetét négyzetméteréért pedig nem sajnálták az 53 ezer forintot sem. (Ezek négyzetméterét akár egymillió forintért is értékesíthetik.) A Nagy házaspár azonban ügyesen "kitolt" a kiürítőkkel. Ők az idén tavaszig kitartottak, így hát nekik már háromszázezer forintot fizettek a lakás elhagyásáért.

"Sürgős volt már, azért mentek bele – mondja Nagy Ferencné. – Az új lakók már csomagoltak." Csak azt az előszobatükröt ne felejtették volna Nagyék a lakásban…

MHO.

komment


2008.05.01. 07:29 Tamas Catica

Minél többen halnak meg, annál nagyobb eséllyel pályázik a falu :-(

 

Minél többen halnak meg egy kistelepülésen, annál nagyobb eséllyel pályázik a falu önkormányzata a falubusz cseréjére. Ez szerepel többek között abban az új rendeletben, amelyet az FVM adott ki. A pályázati feltételek szerint azok a községek kapnak pluszpontokat a beadványukhoz, ahol évente 10-nél többen halnak meg.


Az 1600-as lélekszámú Enese idén már pályázhatna falubuszra, ám valószínűleg nem fog, a falu vezetőjét annyira felháborította az új rendelet. A feltételek szerint ugyanis az a település indulhat nagyobb eséllyel a pályázaton, ahol többen haltak meg egy év alatt. A polgármester szerint ez nem más, mint burkolt falurombolás.

Az 500 lelkes Fehértón már működik egy falubusz. A település önkormányzata vásárolta, 4 millió forintot fizettek érte, és havonta további 96 ezer forintot törlesztenek négy évig. A buszt az idősek ellátására használják: a betegeket viszik szakrendelésre és az étkeztetésbe is besegítenek.

Fehértó idén pályázik falubuszcserére, ám tavaly csupán nyolcan haltak meg a faluban. Ha a rendelet elvárásainak megfelelően nem érik el az évi 10 halottat, nem kapnak pluszpontokat az elbírálásnál, így valószínűleg beadványuk eredménytelen lesz.

Hírtv.

   

Összefoglalva, ha nem produkál egy kistelepülés évi 10 halottat, nem

kaphat új buszt. Szép ugye ?

Ez az MSZP és az SZDSZ bolsevista szociális érzékenysége.

Kedves SZDSZ és MSZP támogatók, mennyi honfitársunknak kell még belepusztulnia, a gusztustalan  és aljas harácsolásotokba? 

Azt is tudomásotokra szeretném juttatni, hogy  a fasisztákat magatok között keressétek, mert ott vannak , maga a fogalom is volt vezéretektől, Szálasitól származik.

Az is köztudott, hogy fasiszták csak bolsevikokból lettek.

A bolsevikok pedig a lumpen prolikból.  

A bolsevik evolúció mai terméke a proli arisztokrácia.

De Gyurcsány akar maga köré  proli polgárokat is .

 Hát, ez a ti történelmetek, aminek gyakorlatát ma is követitek, semmi értéket ti nem teremtettetek ebben az országban, csak könnyeket, halált, erőszakot és nyomort hoztatok és hoztok.

komment


2008.04.23. 15:23 Tamas Catica

Kormányfő végveszélyben

     

Igazán nem szívesen hozom elő, de muszáj. Ugyanis úgysem emlékszik már senki sem. Tehát: mindjárt a legelején az történt, hogy a Gyurcsány házaspár megmentett egy elcsatangolt kislányt.

Maga a legfőbb érintett kétféleképp adta elő a történteket. Az egyik változat az volt, hogy ment haza késő este, és felfigyelt a láthatóan céltalanul, kétségbeesetten őgyelgő kislányra. Hazavitte, megetette, kiderítette, ki ő – boldog végkifejlet.

A másik változat – ugyanabból a szájból! – így szólt: este hazaért a miniszterelnök úr, leült vacsorázni, és mert úgyis olyan sokan ülik körül az asztalt, sokáig fel sem tűnt neki, hogy ott van egy idegen gyerek. Pedig ott volt ám! Klári vitte haza a láthatóan céltalanul, kétségbeesetten őgyelgő kislányt, megetette, kiderítette, ki ő – boldog végkifejlet.

Aztán utóbb kiderült az is, hogy a céltalan kislány egy vidéki MSZP-s főmufti leánya. Kiderült, hogy dehogyis őgyelgett céltalanul. Ha volt a világon valaha "célzott" őgyelgés – hát azé a kislányé volt az…

Igazából szóra sem lenne érdemes.

De azért a gátlástalanságból mégiscsak felvillant valamicskét.

Ezt követte a tánc.

Erre sem emlékeznek, tudom.

Pedig nagy karriert futott be a neten egy videofelvétel, amelyen a miniszterelnök úr gondterhelt arccal áll parlamenti dolgozószobája ablakánál, és onnét tekint le a városra. Arcán a nemzetért viselt és érzett felelősség, annak minden súlya. Majd egyszer csak, hirtelen, előbb tétova, majd mind szélesebb mozdulatokkal táncolni kezd. Karját szétveti, pörög, forog, felszabadultság és földöntúli mosoly önti el előbb még gondoktól redőzött ábrázatját – az egész olyan mélyen "emberi". Kicsit suta, kicsit nevetséges, és mindenképpen "ellesett" a pillanat. Éppen ezért olyan nagyon szerethető.

A baj csak annyi, hogy az Igazából szerelem című – amúgy tényleg zseniális – angol film egyik jelenetében a világhírű Hugh Grant, aki a filmben éppen Anglia miniszterelnökét alakítja, a következőt csinálja: gondterhelt arccal áll dolgozószobája ablakánál, és onnét tekint le a városra. Arcán a nemzetért viselt és érzett felelősség, annak minden súlya. Majd egyszer csak, hirtelen, előbb tétova, majd egyre szélesebb mozdulatokkal táncolni kezd. Karját szétveti, pörög, forog, felszabadultság és földöntúli mosoly önti el előbb még gondoktól redőzött ábrázatját – az egész olyan mélyen emberi. Kicsit suta, kicsit nevetséges, és mindenképpen ellesett – mi a fene lenne?! Hiszen az egy film! – a pillanat. Éppen ezért olyan szerethető.

Igazából ez sem lenne szóra érdemes.

Csak hát… Csak hát úgy áll a helyzet, hogy a miniszterelnök úr már régen nem tudja eldönteni, hogy mikor játssza a Kommunikációs kormányzás című ócska szappanopera főszerepét, és mikor miniszterelnök. Összecsúsztak a szerepek. Fejben csúsztak össze. Mint a szegény Napóleon-kutatónál, aki olyannyira azonosul kutatása tárgyával, hogy egyszer csak elkezdi zubbonyába csúsztatott kézzel járni a valóságot. És a végén egy csöndes, kellemes, elegáns villában végzi, ahol nagyokat lehet sétálni a szépen gondozott parkban, és rács van minden ablakon…

S miért e régi történetek?

Mert éppen most tudtuk meg, hogy szeretett miniszterelnökünket öt súlyos támadás érte az elmúlt két esztendőben. Istenem, Istenem… Láttam az egyik kereskedelmi televízióban, hogy már reklámozzák az erről készült "dokumentum" filmet. A beharangozóban vannak olyan képek, amelyek a miniszterelnöki limuzin belsejében készültek. Annyira életszerű az egész, mint amikor Frei Tamás menekült a kábítószer-kereskedők elől, akik meg akarták gyilkolni őt és stábját, de azért volt néhány vágókép felvéve a menekülő hajókról – a partról, az üldözők szemszögéből.

Mindegy is… Nyilván a szlovák titkosszolgálat áll a háttérben ismét. Vagy a legyek. Tudják, akik a Svejkben leszarták a fenséges Ferenc Jóska fenséges pofáját, oszt’ ezért komoly bajba került a korcsmáros.

Amúgy erre emlékeznek: az éjszaka kellős közepén megcsörren Gyurcsány telefonja.

– Miniszterelnök úr, belelőttek a rendőrség Teve utcai székházába!

– Atyaúristen! Már fél kettő?

Ennyi elég is. Ebben benne reszket a lényeg….



Post Scriptum: a Zoom.hu, amely megírta, hogy Gyurcsány épsége és élete (?) öt alkalommal is nagy veszélyben forgott, tegnap új hírrel örvendeztette meg olvasóit: Gyurcsány a 2006-os kampány idején lecserélte testőrségét, mert nem tudták végigfutni vele a távot. Közismert, hogy Gyurcsány nagy futó, ez a kedvenc sportja, és egy ízben ötfős testőrségéből ketten rosszul lettek futás közben, a miniszterelnök ápolta őket. Ezután Gyurcsány az őrezred embereit Bagdadot megjárt terrorelhárítókra cserélte, és mindegyikkel végigcsináltatta a "Gyurcsány-tesztet", értsd: felvétel előtt le kellett futniuk a miniszterelnöki távot.

Eddig tart a Zoom.hu híre.

Elolvastam – és eszembe jutott Gyurcsány Ferenc Timesnak adott interjúja. A megjelenés dátuma: 2007. március 2. Vagyis egy évvel vagyunk azután, hogy Gyurcsány lecseréli a futni képtelen testőröket kommandósokra. A hosszú interjúból egyetlen kérdést és választ idézek fel:

Személyében fenyegetettnek érzi magát?

Egyáltalán nem. Minden hétvégén fogom a feleségem, és elmegyünk vásárolni. Vagy moziba. Tegnap este egy ír pubban voltam a feleségemmel és pár barátunkkal. Hetente háromszor futok, testőrök nélkül.

Hát igen. Aki állandóan hazudik, mindig elfelejti, hogy mit hazudott legutóbb.

komment


2008.04.21. 08:46 Tamas Catica

...tudjuk-e ?

   

Magyarok...tudjuk-e ?

Légy büszke Magyar !

Tudjuk-e , hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal ( 16 000 000 ), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növeltük a magyarság lélekszámát.

A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8 ,5 szeres növekedést jelent.

Tudjuk-e , hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaia

knak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal ?

Tudjuk-e , hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!

Tudjuk-e , hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a
200 000. magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

Tudjuk-e , hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

Tudjuk-e , hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.

Tudjuk-e , hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.

Tudjuk-e , hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?

Tudjuk-e , hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk.

Tudjuk-e , hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

Tudjuk-e , hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

Tudjuk-e , hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?

Tudjuk-e , hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba! És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állitottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:

Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiírtják családjaikat? 


"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!" (Széchenyi István )

Küldd el minden Magyarnak e levelet, hogy senki ne szégyeljen Magyarnak lenni!

komment


2008.04.09. 08:30 Tamas Catica

pfff, ha ez igaz ...... :-(


Napokban hallottam, hogy egyes településeken élő kisebbség, megélhetési szándékból a következő trükkel húzza ki az adófizető állampolgárok keservesen megkeresett és befizetett adójából származó pénzt az állam zsebéből.

Adott egy familiárisan hiperpegmentált pár.

Egyik sem dolgozik, segélyből élnek.

 Az asszony
5 év alatt szül 5 gyereket, akiket megélhetési problémákra hivatkozva állami gondozásba adnak.


A hatóság kimegy, nyomor, kosz, szegénység - elveszik tőlük a gyerekeket.


Pár hónappal ezután, jelentkezik a hatóságnál a keresztapa, testvér vagy rokon (hiszen mindenki rokon), hogy szívesen nevelné tovább a "szerencsétlen" sorsú család gyerekeit.

A hatóság örömmel megszabadul az állami gondozásban lévő gyerekektől és örül, ha valaki gondozásba veszi őket.


Sőt fizet is a gondozóknak. Fizetést. Erre megy ki a játék.

Az örökbefogadó szülő kiveszi a gyerekeket.
A gyerekeket nem hivatalosan visszaviszik az eredeti családhoz, hiszen rokonok, miért ne lehetnének ott.


És ott tovább élnek, mintha mi sem történt volna.


A nevelőszülőknek gyermekenként nettó 80.000 Ft-ot fizet ki az állam.
Van olyan család, ahol öt ilyen gyereket nevelnek. Az nettó 400.000 Ft plusz a családi pótlék meg a segély.


A pénzen szépen megosztozik a "család" és mindenki jól megél és röhög a markában.

Jut pénz kocsmára, játékgépre, csavargásra, BMW-re.

Hülyék lennének dolgozni.

Nem baj mi megkeressük az árát, hiszen most is dolgozol vagy nem?

Ez ma a szomorú magyar valóság ...

komment


2008.03.28. 14:05 Tamas Catica

Nyílt válasz részlet Széles Gábortól

"A Magyar Hírlap március 19-i számában publicisztika jelent meg Bayer Zsolt tollából. Az írás botrányt keltett, amely botrány az ismert forgatókönyv szerint, mesterségesen "növekszik".

S miközben a botrány mesterségesen növekszik, már senki sem beszél arról, mi volt az ok. Az ok pedig fontos, mert anélkül nincsen okozat.

Az ok Ungváry Rudolf Népszabadságban közölt cikke, illetve a Friderikusz Sándorral folytatott televíziós beszélgetése volt.

Ungváry Rudolf ezekben a megnyilatkozásaiban nem kevesebbet állított, mint hogy a Fidesz eljövendő választási győzelme esetén Magyarországra visszatér a diktatúra, illetve azt, hogy Magyarországon több mint hárommillió nyilas házmester él, akiknek elődei még a Dunába lőtték a zsidókat.


Ezekből a mondatokból – vagy a hasonlókból – sohasem kerekedik botrány ebben az országban. Sajnos. Ahogy nem kerekedett botrány Landeszman rabbi emlékezetes kijelentéséből sem, és a "liberális" értelmiség egyetlen magyarellenes, magyarságot gyalázó megnyilvánulásából sem.

Bayer Zsolttal lehet egyetérteni és nem egyetérteni. Lehet vele vitatkozni. Sőt, megengedem, még azt is ki lehet mondani, hogy Bayer Zsolt szóban forgó írásában túl erősen, netán félreérthetően – akár sértőn is – fogalmazott. De boszorkányüldözést és hajtóvadászatot nem lehet folytatni egyetlen szerző ellen sem. "

Ezzel a nyílt válasszal részemről lezártnak tekintem az ügyet.

Budapest, 2008. március 27.

Széles Gábor

A napokban száz magyar értelmiségi nyílt levélben fordult Széles Gábor laptulajdonoshoz a Magyar Hírlap egyik publicisztikai írása miatt. A válasz erre a levélre született.

Az ok Ungváry Rudolf Népszabadságban közölt cikke, illetve a Friderikusz Sándorral folytatott televíziós beszélgetése volt.

Ungváry Rudolf ezekben a megnyilatkozásaiban nem kevesebbet állított, mint hogy a Fidesz eljövendő választási győzelme esetén Magyarországra visszatér a diktatúra, illetve azt, hogy Magyarországon több mint hárommillió nyilas házmester él, akiknek elődei még a Dunába lőtték a zsidókat.

Itt olvasható  Bayer Zsolt cikke, ami a fenti két ember megnylivánulása okán íródott:                   Medence és környéke

Tíz éve is van már, vagy még annál is több.
A Lukács uszodában történt. Egy nagy magyar író úszott ott éppen, majd megpihent a medence szélén. És pihenés közben orrát a vízbe fújta. Nem olyasféle csalafinta módon, ahogyan mások teszik talán, sunyin, észrevétlenül, víz alatt – nem. Ez a mi nagy magyar írónk büszkén és nyíltan fútta taknyát a vízbe, lássa ország-világ, hogy élnek még itt bátrak is ám!
Akkor egy másik fürdőző, odaérvén nagy magyar író mellé, rászólt nagy magyar íróra, hogy lekötelezné, amennyiben nem a vízbe fújná bele a rohadt taknyát. Nagy magyar író, akitől tudjuk, hogy ők sokkal jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket, csak azt nem lehet tudni azóta sem egészen pontosan, hogy kicsoda a "mi", és kicsoda az "ők", szóval nagy magyar író ekkor kiugrott a vízből, és körberohangálván a medencét, azt ordítozta, hogy "itt inzultálják a zsidókat!"… Megőrzendő, emblematikus pillanat volt az, olyan pillanat, amelybe bele van sűrítve a mi egész életünk.

Mindez pedig azért jutott eszembe, mert a minap, egészen pontosan hétfőn, március 17-én este, az ATV-n, Friderikusz Sándor műsorában egyszerre hárman fútták taknyukat a medencébe. Az ország medencéjébe. Ő maga, a nagy Friderikusz, a pompásan kihízott fejével, valamint Csillag István és Ungváry Rudolf. Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint "az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül". Ungváry a következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába. S még olyasmit is mondott, hogy Orbán valami fundamentalista, sámánkodó, vajákos szöveget nyom, ami ellentmond a zsidó-keresztény kultúrának. Miközben ezeket mondta, Friderikusz Sándor erőteljesen bólogatott, és adta alá a lovat.

És mindezt természetesen a népszavazás okán. Pedig tudhatjuk: a Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989. évi XXXI. törvény) a 2. § (2) bekezdésében kijelenti: A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás egyik legfontosabb formája a népszavazás. Ezt tudhatjuk, valamint azt, hogy hárommillió-háromszázezer magyar választópolgár úgy döntött, eltörli a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat. Ungváry Rudolf beteg agyában pedig máris összeállt a kép hárommillió-háromszázezer házmesterről, akik hamarosan zsidókat fognak lőni a Dunába.

Először Gyurcsány vizelt a medencénkbe az őszödi beszéddel, méghozzá a trambulinról. Hamar mellé állt vizelni a mainstream értelmiség. Aztán most még beléfújja orrát a medencénkbe Ungváry meg a többi, és eközben persze versenyt futnak immár nagy magyar íróval a medence körül, azt sikítozva, hogy "itt inzultálják a zsidókat!". "Nézd legott / Komédiának s múlattatni fog." Ez a jó tanács ilyenkor. De azért nehéz. S ha az ember még Avar Jánost, Bolgár Györgyöt, Mészáros Tamást és Dési Jánost is megnézi, nos, akkor Karinthy Cini naplóját felüti ennél az 1967-ben írt résznél: "Külön tanulmány a pesti zsidó újságírók, akiknek ugyan mindnek van rokona Tel-Avivban, de most olyan kéjjel gyalázzák Izraelt és a zsidókat, mint az őseredeti nyilasok. Ja persze, ha lehet, a Párt mögé bújva! Ilyenkor én is antiszemita leszek, de nem az izraeli mesterkedésektől, hanem ezektől a pesti firkászoktól, akik mindig túlnyalnak." 1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink – értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust… És csak ülünk a medencénk szélén, és nem is értjük már a versenyfutást a parton.

Megértenünk. Ugyanis teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy: határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni.

komment


2008.03.27. 10:10 Tamas Catica

Kedvező áramtarifát ért el magának Gyurcsány

 

Gyurcsány Ferenc cége is részese lett annak a nagyipari vállalatokat tömörítő, ámde szűk körnek, mely feltehetőleg némi politikai hátszéllel tudott magának kedvező áramtarifát elérni a Magyar Villamos Művektől (MVM) - írja az Index.

Több nagyvállalat - köztük a kormányfő tulajdonában álló Motim Zrt. is - decemberben állapodott meg a vállalattal, miután tervezett beruházása veszélybe került a magas energiaárak miatt. A cégek a gazdasági tárcával és a Miniszterelnöki Hivatallal is egyeztetettek - állítja Szaniszló Mihály a jelentős áramfogyasztókat illetve termelőket tömörítő Ipari Energiafogyasztók Egyesületének elnöke. Az MVM nevek említése nélkül megerősítette az internetes portál értesülését.

Az én vállalkozásomnak is nagyon jól jönne egy kis támogatás, pl 25 millió vissza nem térítendő, nem is elérhetetlen, hiszen a Veres sógora ennyit kapott, hűtőgépjavító vállalkozás létesítésére. Most meg ez a Gy.F. nem tudja növelni a profitját, mert magas a villanyszámlája, nosza, semmi pánik, megállapodik az áramszolgáltatóval, hogy evégből csökkentse neki az áram árát, amit a szolgáltató nagy örömmel meg is tett.

Önkormányzatok képtelenek kigazdálkodni az alájuk  tartozó intézmények közüzemi díjait,

Úgymint : kórház, iskola, óvoda, ez nem téma, az áramszolgáltatóknál, ők csökkentésre ne is számítsanak, ha nem tudnak fizetni zárják be az intézményeiket.

Na, ez a mai magyar demokrácia.

komment


2008.03.26. 09:27 Tamas Catica

Balaskó Péter színművész úr nyílt levele Gy.F.-hez

 

Nyílt levél Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrhoz !

Miniszterelnök Úr! Megkaptam az értesítést, hogy március 15-én Kossuth-díjjal tüntetnek ki. A Kossuth-díj minden művész életének megkoronázása, a legszebb kitüntetés, amelyet művész Magyarországon elérhet, amelyre mindenki vágyik, aki ebben a hazában művészettel foglalkozik. Én is nagyon vágytam erre. Álmodoztam róla, mi lesz, ha egyszer, talán eljön az ideje, hogyan fogom átvenni. De a Kossuth-díjat én most visszautasítom, mert tiltakozni szeretnék. Tiltakozni Ön ellen! Egy ember ellen, akit a sors szeszélye ennek a gyönyörű országnak az élére sodort, és aki visszaélt ezzel a lehetőséggel. Ön ezt az országot tönkretette, kiárusította. Elpusztította az emberek hitét, szegénységbe, nyomorba, kilátástalanságba, depresszióba süllyesztette Magyarországot. Ma már nincs az az értelmes ember – baloldalon sem –, aki ne látná, érezné, tudná, hogy katasztrófa felé tartunk.

A közgazdászok, tudósok, jobb- és baloldalon egyaránt, fogják a fejüket, az Ön elhibázott lépései miatt. Ez tragédia, ez vétek, ez bűn! És nincs alkotmány, törvény, jog, mely megálljt parancsolna ennek?! Miniszterelnök Úr! Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét. El kellene tartanom magamtól örökre a kezem, mint Őze Lajos Az ötödik pecsét című film végén. Kossuth-díjamat, amelynek egyébként végtelenül örülök és köszönöm azoknak a művésztársaimnak, akik méltónak találtak engem erre a kitüntetésre – ezennel tiltakozásom jeléül nem fogadom el, átvenni nem kívánom! Majd boldogabb időkben, amikor ismét demokrácia lesz Magyarországon; amikor nemzeti ünnepeinket nem megfélemlítetten, kordonok között, összeverten, lehajtott fejjel ünnepeljük; ha majd a szavak ismét visszanyerik eredeti jelentésüket: erkölcs, morál, igazság; ha a hazugot nem igazmondónak nevezik; a csalót, tolvajt megbüntetik; következménye lesz az emberek rafinált manipulálásának, becsapásának és a cinikus dölyfös önkény befejeződik – ó, Istenem, ugye így lesz? – akkor majd örömmel és boldogan veszem át a Kossuth-díjat. Sólyom László köztársasági elnök úrtól és Szili Katalin házelnök asszonytól mélyen elnézést kérek. Remélem, megtalálom a módját, hogy őket kiengeszteljem.

Blaskó Péter

 

komment


süti beállítások módosítása